Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

A vevő ne örüljön, az eladó ne búsuljon 7. fejezet

szerint a „szegények és az özvegyek, árvák ügye" Isten ügye, amelyet a gazdagok többnyire semmibe vesznek, a próféták viszont magukra vállalnak. Hogy miként és hogyan, arról most nem szeretnék írni, hiszen Muntag professzor már megírta Ámósz próféta - a szegények első pártfogója - könyvének magyarázatát csakúgy, mint Jób könyvének kommentárját, amelyek után én csak megismételni tudnám az általa jól leírtakat. Itt azért legyen szabad csak annyit megjegyeznem, hogy a gazdagság és a szegénység kérdése^ annak megoldatlansága akadálya lehet az üdvösségünknek. Ugy, ahogyan ezt Máté evangéliumában olvassuk: „Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: 'Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?' Ő így válaszolt neki: 'Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre tartsd meg a parancsolatokat.' Az megkérdezte: 'Melyeket?' Jézus így felelt: 'Ezeket: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld atyádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint magadat!' Az ifjú erre azt mondta: 'Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?' Jézus így szólt hozzá: 'Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyekben; aztán jöjj, és kövess engem'. Amikor meghallotta az ifjú ezt a beszédet, elszomorodva távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: 'Bizony, mondom néktek, hogy gazdag ember nehezen megy be a mennyek országába.' Sőt azt is mondom nektek: 'Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.' Amikor meghallották ezt a tanítványok, nagyon megdöbbentek, és így szóltak: 'Akkor ki üdvözülhet?' Jézus rájuk tekintett és ezt mondta nekik: 'Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.'" (19,16-26) Tudom, hogy Jézus szavainak élét mindig szokás volt és ma is szokás letompítani vagy azok abszurd voltát bizonygatni és azzal vigasztalgatni magunkat, hogy „Istennél minden lehetséges". Ez a szokás és önmagunk vigasztalása több, mint vigasztalan. És különösen is több a mi korunkban, amikor a gazdagság és a szegénység számbeli és minőségbeli problémái olyan kifejezhetetlenül nagyok, hogy nincs megfelelő szó a leírásukra. Az egyszerű 63