Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

A vevő ne örüljön, az eladó ne búsuljon 7. fejezet

lehetnek jellemzőek. Érdemes hát ilyen szempontok alapján is végigolvasni, figyelmesen olvasgatni Ezékiel látomásos írását, mert megerősíthet bennünket abban a véleményünkben és kívánságunkban, hogy az Istenről szóló beszéd, a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétel különböző módjaiban - írás, szó, képzőművészetek - a tőlünk telhető legszebbet, legjobbat kell nyújtanunk. 2. A látomás az Úr haragja elkövetkező napjának, bekövetkező szörnyűségeit láttatja meg - mint mondottuk - nagy művészi erővel. A „harag napja" ezékieli hirdetésének megvannak az előzményei, és megvan a máig tartó folyamatos folytatása - más körülmények között, más formákban és más végkicsengéssel. Mindezeket nem vehetjük számba, és így csak egy-egy példával bizonyíthatjuk e gondolatkör megjelenésének különböző időalkalmait és formáit. A próféták közül elsőnek Ámósz szól erről: „Jaj azoknak, akik az ÚR napját kívánják! Minek nektek az ÚR napja? Sötét lesz az, nem világos! Olyan lesz, mint mikor valaki oroszlán elől fut, és medve támad rá, vagy bemegy a házba, kezével a falhoz támaszkodik, és kígyó marja meg. Bizony sötét lesz az Úr napja, nem világos, vaksötét lesz, fénysugár nélkül!" (5,18-20) Ámószt Ézsaiás követi (2,12-17), majd Zofóniás (1,14-18) és Jeremiás, akitől több szakaszt is idézhetnék. Mindezeknek, a rövidesen bekövetkező borzalmakat bejelentő mondatoknak megvolt a tárgyi háttere: azok a bűnök, amelyeket a választott nép egésze vagy egyes csoportjai éppen abban az időben követtek el az Úr és annak törvényei ellen. Ezek a bűnök és azok következményei (esetünkben Jeruzsálem közeli pusztulása, lakóinak irtózatos sorsa) mindig valóságosak és kézzelfoghatóak. Valóságosak a hitetlenségben, az erkölcstelenségben, a törvénytelenségben. Tehát abban, hogy a gyülekezet nem Istent tartja Urának, hanem valami mást; hogy nem az istenfélelem 61