Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Olyan édes volt a számban, mint a méz 2,1-3,3

szavait hitelesítő szófordulat, igen sokszor fordul elő Ezékiel könyvében.) b) A fiak csakúgy lázadók, hűtlenek, makacs és konok szívűek, mint maga a nép. (A héber eredeti szövegben lévő „gój = nép" elidegenítő jelentéséről már szóltunk, ehhez most csak annyit teszünk hozzá, hogy ugyanilyen távolságtartó értelmű a 3,l-ben lévő „ház", „Izráel háza" is.) Lázadásuk, hűtlenségük, konok és makacs szívük - a múltra és a jelenre nézve egyaránt - konkrét cselekedetekben, meghatározott esetekben nyilvánult és nyilvánul meg. Tehát szó sincsen - az általunk is gyakran ismételgetett - általánosításról. Sőt fordítva: itt arról van szó, hogy éppen nem „általában" vagyunk bűnösök, hitetlenek, engedetlenek, erkölcstelenek stb., hanem felidézhető szavainkban, megjelölhető, valóságos cselekedeteinkben. Izráel - pontosabban: Izráel és Júda - rég- és közelmúltbeli bűneiről már közöltünk hiteles dokumentumokat, most tegyük ezt a próféta jelenére nézve: „Huszonegy éves volt Cidkijjá, amikor uralkodni kezdett és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának neve Hamútal volt, Jirmejáhú leánya, Libnából. Azt tette, amit rossznak tart az ÚR, egészen úgy, ahogyan Jójákim tette. Bizony: az ÚR haragja miatt történt ez Jeruzsálemmel és Júdával! Végül is elvetette őket maga elől. Cidkijjá azután fellázadt Babilónia királya ellen." (2Kir 24,18-20) Ebben a híradásban két dolog vegyül egymással. Az egyiket azt állandónak mondhatjuk, a másikat többször is bekövetkezettnek. Az, ami az 597-es év után is állandónak mondható: a király és a tanácsadói - semmit sem tanulván az előzőkből - Isten akaratától újból eltávolodva, változatlanul önmagukban, a saját erejükben, a politikai bölcsességükben bíznak. Azt, ami elődeikkel és velük történt, véletlennek, átmenetinek tartják és abban reménykednek, hogy az „ÚR városát, Jeruzsálemet" nem érheti semmi baj: áll, állni fog, mint Sión kősziklája. Ezt a jelenséget vizsgálgatva, nyíltan beszélhetünk egy, egyfajta, vallási köntösben is megnyilatkozó nacionalizmusról is. Olyasmiről, ami mindig pusztít, és elsősorban annak a népnek a helyes 30