Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

Olyan édes volt a számban, mint a méz 2,1-3,3

önismeretét semmisíti meg, amelyet ez a kór megtámad. És e helyes önismeret hiánya vagy összeomlása odáig vezethet, hogy az így megfertőzött nép képes az önmagát felemésztő esztelenségre is. „Nem érhet bennünket semmi baj! Sőt!" - hangoztatják ezekben az években a jeruzsálemiek vezetői, s e jelszavaknak - úgy tűnik - a király sem tudott ellenállni még akkor sem, ha Jeremiás többször is figyelmezteti az uralkodót. Az egyik ilyen figyelmeztető egy négysoros vers - nem tudjuk, hogy honnét idézi a próféta pedig még a király jövendő sorsát is leírja: „Megcsaltak, hatalmukba kerítettek legjobb barátaid. És amikor lábad ingoványba merült, ők cserbenhagytak!" (Jer 38,22a, de a teljesség kedvéért érdemes elolvasni a próféta könyvének 36-38. fejezetét.) Van azonban egy másik mozzanat is, amit az előbb többször is bekövetkezettnek, többször is megismétlődőnek mondottunk. Arról van szó, hogy tudunk olyan, Nebukadneccar elleni, felkelésekről, lázadásokról, amelyekben - feltehetően - zsidó zsoldosok is részt vettek, és amelyeknek hatására méginkább fellángolt a jeruzsálemi vezetők kritikátlan nacionalizmusa. Két ilyen lázadás éppen Ezékiel első látomása idején, az 595-593-as években tört ki, amelyeknek fővárosbeli hatását Jeremiás próféta könyvének 28-29. fejezetéből rekonstruálhatjuk nagyon pontosan. Ezekből a fejezetekből emelünk ki két szakaszt, azt kívánván bemutatni, hogy mi volt a hamis reménység tárgya, és hogy mi lett azoknak a sorsa, akik ezt a hamis reménységet szítva, prófétáltak: „Abban az esztendőben, Cidkijjá júdai király uralkodásának kezdetén, a negyedik esztendő ötödik hónapjában ezt mondta nekem a Gibeónból való Hananjá próféta, Azzúr fia, az ÚR házánál, a papok és az egész nép előtt: így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Összetöröm Babilónia királyának az igáját! Két esztendő múlva visszahozom erre a helyre az ÚR házának minden edényét, amelyet elvitt Nebukadneccar, Babilónia királya erről a helyről, és Babilonba vitte. Visszahozom erre a helyre Jekonját, Jójákim fiát, Júda királyát, és Júda foglyait is, akik Babilóniába 31