Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)

A próféta kora, élete és munkássága 1,1-3

legyen az izráeli uralkodó, és hogy mennyi adót fizessen a legyőzött ország. Mindeközben II. Nékót nagyobb szabású tervek foglalkoztatták: ki akarta terjeszteni hatalmát Asszír-Babilónia fölött. Ε szándékát követve, hadjáratot indított, amely azonban nagyon hamar összeomlott, sőt, 605-ben, az akkor még csak hadvezér Nebukadneccar, Karkemisnél, megsemmisítő csapást mért a fáraó seregére. Ezzel Izráel ismét egy új helyzet elé kerül: pártfogója, Egyiptom, vészesen meggyöngült, és így semmi kilátása sem lehet hathatós segítségre. S hiába írja le Jeremiás egy nagyszerű költeményben (46,2-24) Egyiptom végső bukását, a vezető körök továbbra is a fáraóban bíznak: Jójákim ugyan aláveti magát Nebukadneccárnak, de a király ezt a kapcsolatot három év múltán megszegi - ahogy a krónikás írja - „elfordult tőle, és föllázadt ellene". Nebukadneccar viszont a győztes ütközet után gyorsan hazasiet, mert időközben meghalt Nabopolaszár, az eddigi uralkodó, és a koronát magának kívánta megszerezni. Sietős útja sikerrel járt, és a 604-es esztendő újévi ünnepétől kezdve ő az uralkodó. Csapatainak egy része a palesztinai térségben marad, és különböző, felbérelt népcsoportokkal együtt támadják, zaklatják és rabolják ki a Jeruzsálem környéki településeket. Ugyanakkor az izráeli fővárosban tovább mélyül a válság. Mélyül úgy, hogy a 622-es reformációnak szinte már nyoma sincs: a papok csakúgy megszegik a bevezetett reformokat, mint a király és a vezetők a társadalmiakat. Az eredmény: hitbeli-vallási, erkölcsi züllés és gazdasági összeomlás. Jójákim ezért úgy hal meg uralkodásának tizenegyedik esztendejében, hogy egy meggyötört, széthullott országot (országocskát) hagy utódjára, a tizennyolc esztendős Jójákimra, aki „Azt tette, ami rossznak lát az ÚR, ahogyan apja tette." Ezzel az utóbbi mondattal egy kicsit előreszaladtunk az időben, és ezért még el kell mondanunk azt, hogy Nebukadneccar, amikor 601-ben újra Egyiptom ellen fordul, már azt is elhatározta, hogy meghódítja a fellázadt Izráelt és elfoglalja annak fővárosát. A főváros ostroma szinte abban a pillanatban kezdődött el, amikor meghalt Jójákim, tehát: 598-ban, és mintegy három hónapig tart. 14