Vámos József: Ezékiel könyve I. (Budapest, 1989)
A próféta kora, élete és munkássága 1,1-3
Kr.e. 597: Jeruzsálem: „Abban az időben vonultak fel Nebukadneccar, Babilónia királyának a szolgái Jeruzsálem ellen, és ostrom alá vették a várost. Nebukadneccar, Babilónia királya is megérkezett a város alá, amelyet szolgái ostromoltak. Ekkor Jójákin, Júda királya kiment Babilónia királyához anyjával, udvari embereivel, parancsnokaival és főembereivel együtt. Babilónia királya pedig elfogatta őt, királysága nyolcadik esztendejében. És elvitette onnan az ÚR házának minden kincsét, meg a királyi palota kincseit, és leszedett minden aranytárgyat, amelyet Salamon, Izráel,királya készíttetett az ÚR templomában. így jelentette ezt ki az ÚR. Fogságba vitte a jeruzsálemieket, minden parancsnokot és a haderő minden vitézét, tízezer foglyot; a mesterembereket és a várépítőket is mind. Nem maradt más otthon, csak az ország nincstelen népe. Fogságba vitte Jójákint Babilóniába. A király anyját meg a király feleségeit, főembereit és az ország előkelőit is fogságba vitte Jeruzsálemből Babilóniába. Minden tehetős embert, összesen hétezret ; meg ezer mesterembert és várépítőt, és minden harcost fogságba hurcolt Babilónia királya Babilonba. Azután Babilónia királya Mattanját, Jójákin nagybátyját tette meg helyette királynak, és nevét Cidkijjára változtatta." Ezt a szakaszt a Királyok második könyve, 24. részében, a 10. verstől, a 17. versig terjedő részben olvashatjuk. A szűkszavúságában is igen érzékletes képet adó tudósítással kapcsolatban azonban szükségesnek látszik egy-két dolgot megemlíteni: - Nebukadneccar ebben az esetben igencsak nagyvonalúnak mutatkozott. Annak, mert a kor szokása szerint ugyan kifosztotta a várost, hadizsákmányként elvitette a templom kincseit, de nem romboltatta le a várfalakat, és az emberek életét is megkímélte. - Babiloni szokás szerint járt el akkor, amikor az ország királyát, vezető embereit, hadra fogható férfiait és a különféle szakmák mestereit a birodalma belsejében helyeztette el, azaz: deportáltatta. (A mi bibliafordításunk ezt „fogságba vitelnek" mondja.) Ennek a gyakorlatnak az volt a célja, hogy egyrészt a meghódított országban lehetetlenné tegye a további ellenállást, másrészt, hogy a nagykiterjedésű állam különböző népeit összevegyítve, gyökértelenítse őket. 15