Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

III. Jézus Galileában

döntő jelentőséget tulajdonít. Ehhez a merész kijelentéshez és magatartáshoz azonban semmiféle isteni igazolást nem adott. Ezt pedig éppen Názáretben teszi, ahol mindenki tudhatta róla. hogy közülük való: a József fia. Jézusról való tanúskodásuk tehát nem pozitív értelmű. Csodálkoznak azon, hogy ez az ember hogyan meri nekik ilyen módon hirdetni Isten kegyelmét. Jézus kettős választ ad erre a kérdésre. Egyrészt saját küldetéséről, másrészt a nekik felajánlott kegyelemről szól. Először előre tekint. Ha majd a názáretiek hallanak a Kapernaumban tett csodáiról, akkor idézni fogják a közmondást: „Orvos gyógyítsd meg magadat!" Ez azt jelenti, hogy szerintük a hiba nem bennük van, hanem Jézusban. Ha megmutatná messiási hatalmát, úgy mint Kapernaumban, akkor hinnének benne. Jézus azonban éppen ezt az elutasító magatartásukat használja fel bizonyítékul, és idézi hozzá a másik közmondást: „Egy próféta sem elfogadott a hazájában!" Az a bizonyíték Jézus isteni küldetésére, hogy őt sem fogadták be saját hazájában. Ennek pedig Isten kegyelmére kiható következménye van: ez a válaszának második része. Illés és Elizeus próféták esetére hivatkozik. Miután nem volt maradásuk hazájukban, Izráel helyett pogányok részesültek Isten különös kegyelmében (lKir 17,9: 2Kir 5,14). Ez történt Jézus esetében is. A hozzá legközelebb állóknak hirdeti az evangéliumot először. Ha ezt nem becsülik meg. akkor önmagukat zárják ki Isten kegyelméből, de ezzel nem korlátozzák, hanem akaratuk ellenére is segítik az evangélium terjedését. Isten kegyelmét el lehet utasítani, de nem lehet neki határt szabni. Harag 28—30. Lukács első híradása Jézus működéséről azzal végződik, hogy a názáretiek meg akarják kövezni. A népítélet végrehajtását Jézus most még megakadályozza azzal, hogy átmegy közöttük. De az evangélista érzékelteti, hogy Jézus szenvedése és halála nem véletlen tragédia vagy váratlan fordulat Jézus működése közben, hanem szükségszerű következménye annak az irányvételnek, amely az első pillanattól egyértelmű volt. Amikor Jézus úgy hirdeti az Űr kedves esztendejét, hogy ez az ő jelenlétével van adva, akkor egyenlővé teszi magát Istennel, és összeütközésbe kerül a zsidóság egyistenhitével. 87