Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

III. Jézus Galileában

Amikor úgy hirdeti Isten kegyelmét, hogy hallgatóit gyógyulásra szoruló vakoknak minősíti, és egyenlővé teszi a pogányokkal, akkor szembekerül Izráel választottságának tudatával, amelyet az Istennel ^kötött szövetségre alapítanak. Az összeütközés tehát a fő ponton robban ki. Jézus személye és evangéliuma szembekerül a zsidóság egyistenhitével és vallásos felsőbbrendűségének tudatával. Ezért az istenkáromlásért és a sinai szövetséggel való szembehelyezkedéséért a törvény szerint kötelesek voltak Jézust megkövezni. De fellángoló haragjuk mutatta, hogy nemcsak elméleti, teológiai kérdésekről volt szó, hanem személyesen is sértve érezték magukat. Vallásos öntudatukat és nemzeti önérzetüket sértette az az evangélium, amely szerint Isten kegyelme megszünteti a különbséget közöttük és a pogányok között. Figyelmeztetés ez az egyháznak is! Jézussal és evangéliumával kerül szembe a keresztyénség, ha önmagát Isten kegyelme alapján mások fölé helyezi. 5. JÉZUS KAPERNAUMBAN 4,31—44 (31) Elment Kapernaumba, Galilea egyik városába, és tanította őket szombatonként. (32) Ámultak tanításán, mert hatalommal szólt igéje. (33) Volt a zsinagógában egy ember, akit tisztátalan démon lelke szállt meg, (34) és felkiáltott nagy hangon: „Hah, mi dolgunk van egymással, Názáreti Jézus! Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom ki vagy: az Isten szentje!" (35) Jézus rászólt: „Némulj meg, és menj ki belőle!" A démon középre vetette, és kiment belőle, de kárt nem tett benne. (36) Rémület szállta meg mindnyájukat, és ezt mondták egymásnak: „Milyen ige ez, hogy hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és kimennek?" (37) És híre ment a környék minden helységébe. (38) Felállva elhagyta a zsinagógát, és bement Simon házába. Simon anyósát pedig nagy láz gyötörte, és megkérték érdekében. (39) Odalépett, fölé (hajolva) rászólt a lázra, és elhagyta őt. Azonnal felkelt, és felszolgált nekik. 88