Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

III. Jézus Galileában

siási üdvösség korára várták (Ézs 61,1—2; 58,6). Az Űr Lelkével „felkent" személy a messiás. A róla felolvasott igeszakaszt érthették betű szerint Izráel megszabadulására, vagy átvitt, lelki értelemben is. Ilyen kettős értelmű lehetett már az első mondat is: evangélium hirdettetik a „szegényeknek". Így nevezték magukat a kegyesek Izráelben, egybek között a kumrániak is, de jelentheti társadalmi értelemben az elnyomottakat. Az evangélium szó hangzása sem volt olyan egyértelmű, mint ma a keresztyénségben. Akkoriban kevésbé volt lelki értelme, és gyakran jelentette az ellenségen vett győzelem hírét. Erre gondolhattak a hallgatók azért is, mert az ige foglyok és elnyomottak szabadonbocsátásáról beszél. Reménységük szerint felszabadulásukkal kezdődhetett az Űr kedves esztendeje, a messiási korszak. Az a feszült figyelem, amely a felolvasás után Jézus megszólalását várta, mutatja, hogy aktuálisnak érezték a felolvasott igét. Talán egy új messiási felkelésről lesz szó, vagy elkezdődik Isten ítélete a pogányok fölött? Jézus ehelyett bejelenti, hogy az Írás máris beteljesedett, mégpedig miközben hallgatták. Így az egész íráshely azonnal más értelmet kap. összefüggésbe kerül azzal, amit Keresztelő János hirdetett: megjelent az Erősebb. Jézus a rá jellemző módon rejtetten beszél erről („indirekt krisztológia"). Nem mondja ki szó szerint, de szavaiból érthető, hogy az ő jelenléte és működése teszi a „mát" az Űr kedves esztendejévé. Itt van a messiás, akit az Űr Lelke „kent fel". De ha ez igaz, akkor egészen új helyzet állott elő, mert nem teljesült sem a nép reménysége, sem Keresztelő Jánosé. A nép felkelést vár, de ennek nincs nyoma Jézusnál. Keresztelő János az Erősebbtől az ítélet végrehajtását remélte. De Jézus nem ítéletet, hanem az ítélet halasztását, a kegyelem idejét hirdeti meg népének. Ellenmondás 22—27. Ez a váratlan fordulat csodálkozást és ellenmondást vált ki. A felolvasott ige sajátos alkalmazása: „Ma teljesült ez az írás, miközben hallottátok", sérti a hallgatók önérzetét, mert azt jelenti, hogy ők a szegények, a foglyok, a vakok és a nyomorultak, akik rászorulnak Isten kegyelmére. Ráadásul megérezték Jézus szavain, hogy saját személyiségének 86