Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

II. Az evangélium, kezdete

„ezzel az emberiség nevében szabadakaratú beleegyezését adja a megváltás művéhez", és így lesz a „menny ajtajává" (ianua coeli), „minden kegyelem közvetítőjévé" (mediatrix omnium gratiarum) és Krisztus „társmegváltójává" (corredemptrix). Minderről egyetlen szó sincs az eredeti szövegben,, sőt ezzel az értelmezéssel ellenkezik az egész szöveg alaphangja, mely szerint az angyal nem beleegyezést vár, hanem üzenetet hoz Istentől, és Mária ezt elfogadja. Ö a megváltás művének eszköze, nem társalanya. Maga Mária fordul szembe a római egyház Mária-kultuszával, amikor önmagát az Űr szolgáló leányának nevezi. 3. MÁRIA ERZSÉBETNÉL 1,39—56 (39) Felkelt Mária azokban a napokban, és elment sietve a hegyvidékre, Júdea egyik városába

1, (40) bement Zakariás házába, és üdvözölte Erzsébetet. (41) És történt, hogy amikor Mária üdvözletét meghallotta Erzsébet, a magzat ugrándozni kezdett

2 méhében, megtelt Erzsébet Szentlélekkel, (42) és hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között,

3 és áldott a te méhed gyümölcse! (43) De hogyan történhet velem, hogy eljön az én Uram anyja énhozzám! (44) Mert íme, amikor eljutott köszönésed hangja fülembe, örömtől ugrándozni kezdett a magzat méhemben. (45) Boldog, aki hitt,

4 mert beteljesedik az, amit az Űr mondott neki!" (46) Mária

5 pedig ezt mondta: „Magasztalja lelkem az Urat, (47) felujjong lelkem Istenért, (48) az én Üdvözítőmért, hogy rátekintett szolgáló leánya csekélységére:

0 mert íme, mostantól boldognak mond minden nemzedék, 50