Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

VII. Jézus feltámadása

támadásával nem következett be változás, nem kezdődik a messiási harcok időszaka, ahogyan azt tanítványai még mindig remélték (24,21; Csel 1,6). A feltámadt Ür irányvonala változatlan: békéjét adja át tanítványainak, hogy tovább vigyék az emberek közé. A tanítványok mégis megrémültek megjelenésére. Mivel számukra megmagyarázhatatlan módon jelent meg, szellemnek vélték. Jézus megmutatta testét és megtapintatta magát, hogy meggyőzze őket a teljes azonosságról: „Én vagyok az!" Ugyanaz, aki velük együtt élt. Itt van szó először a feltámadás öröméről. Az öröm ismét egy olyan vonal, amely végigfut az evangéliumon sokféle variációban. A karácsonyi öröm, a megtérés öröme és itt a feltámadás és élet öröme (2,10; 15,1—<32). Ez az öröm még tovább fokozódik a tanítványok örömévé azért, hogy az élő Krisztus szeretetének tanúi lehetnek a földön (24,53). Lukács itt azt mondja, hogy örömükben még mindig hitetlenkedtek. Reális emberek voltak örömükben is. Tudták azt a közmondást, hogy amit szeretne az ember, azt szívesen el is hiszi. Kételkedésüket Jézus azzal győzi le, hogy eszik előttük. A nép hite még ma is azt tartja, hogy a szellemnek nincs izma és nem tud enni. Az evangélium azt mondja, hogy Jézus ezt a lehetőséget is kizárta, mert ami itt történik, annak messze kiható jelentősége van a keresztyénségre. A mi hitünk az apostoli igehirdetésre támaszkodik. Ez pedig azért hiteles, mert mögötte tényleges valóság: a feltámadt Ür áll. Ti vagytok ezeknek tanúi? 44—49. Akiket Jézus meggyőzött arról, hogy feltámadt, azokat tanúivá teszi. Mindenekelőtt saját tanítására emlékezteti őket. Jézus beszéde az apostoli igehirdetésnek az alapja. Ez azonban szoros összefüggésben marad azzal, ami megíratott. Jézus tudja, hogy a Szentírás helyes magyarázata nem magától értődik. Az írástudók is foglalkoztak vele, és mégis szembekerültek Jézussal. Az ő magyarázata abból indul ki, hogy az Írásban róla van szó. Ezért azt kell meglátni és kiemelni belőle, ami általa beteljesedett. Az a Krisztus-kép, az az Isten-kép és az az etika érvényes benne, amit ő hirdetett. Ez pedig nem a világi hatalomra törő messiás, hanem az a Jézus aki önmagát odaadva szolgál és megment másokat (23, 34—43). Amit az Írás értelméről mondott Emmaus felé me24 Lukács evangéliuma 369