Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

VII. Jézus feltámadása

net, azt most elmondja tanítványainak. Emlékeztetünk a vele kapcsolatban elmondottakra (24,25—27). De Jézus kiegészíti szavait azzal, hogy előre mutat a tanítványok feladatára. Feltámadása nemcsak lezárása földi működésének, hanem kezdete egy új időszaknak, amelyben „hirdettetik az ő nevében megtérés bűnök bocsánatára." A megtérés és bűnbocsánat ismét jellemző vonása Jézus földi működésének, amely fő ütközőpont volt ellenfeleinél, de sokak számára új élet kezdetévé lett (5,20—26; 6,37; 7,36—50; 11,4; 17,3. 4). Ezt kell hirdetni most az ő nevében. A név említése azt jelenti, hogy nem a maguk hatalmával, hanem Jézus szolgálatában végzik ezt a munkát, és ha így végzik, akkor érvényes ez az ígéret: ,.Aki titeket hallgat, engem hallgat." (10,16.) Ez a bizonyságtevő munka lépésről lépésre halad előre: „Elkezdve Jeruzsálemtől minden népnek." Jézus feltámadása megnyitja az utat az evangélium előtt Izráel népétől minden nép felé. Ezt az utat nem lehet megfordítani. Az evangélium szolgálatát mindig az adott helyzetben és abból kiindulóan kell végezni. Nem mond tehát ellene a missziói parancsnak az, hogy a Cselekedetek könyve szerint a tanítványok először Jeruzsálemben maradtak. Nem hanyagolták el legközelebbi munkaterületüket azért, hogy hirdessék az evangéliumot a világban. Ebben is követték Jézust, aki otthon Názáretben kezdte, hazájában Galileában folytatta, és azután ment Jeruzsálembe. A tanítványok tanúi Jézusnak. Feladatuk nem egyszerűen írásmagyarázat, hanem tanúság arról, amit Jézus mondott és tett. Nem az írásról tesznek bizonyságot, hanem arról a meghalt és feltámadt Ürról, akiről a Szentírás is tanúskodik. Jézus erre készíti majd fel őket „erővel a magasságból". Teljesedik az az ígéret, hogy Jézus majd tűzzel és Szentlélekkel keresztel (3,16; Cs 2,3). Jézus a Szentlélek által végezte munkáját (3,22; 4,1. 14. 18; 11,20). Nélküle tanítványai sem végezhetik szolgálatukat. De kap Szentlelket mindaz, aki kéri (11,13). 4. JÉZUS MENNYBEMENETELE 24,50—53. (50) Kivezette őket Betániáig, és felemelve kezeit, megáldotta őket. (51) És történt, hogy amíg áldotta őket, elvált tőlük, és felvitetett a mennybe. (52) Miután leborultak előtte, 370