Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

Bevezetés

meg tanítványai előtt az írás értelmét: nem egy-egy íráshely szerint, hanem globálisan, az egész Írás szerint, kell Jézusnak a halálon át megdicsőülnie (24,27. 44—46). Lukács szerint Jézus úgy teljesíti Isten akaratát, hogy együtt van a vámszedőkkel és a bűnösökkel, általában a kisemmizettekkel és a megalázottakkal. Ez Lukács örömhírének a legkiemelkedőbb vonása. Szívesen írja le, hogy Jézus betér ezeknek házába, és leül velük egy asztalhoz. Az asztali közösség jellemzi a közvetlen emberi kapcsolatot Jézus és a bűnösök között. Lukács ilyen egyszerűen és szemléletesen szólaltatja meg az ingyen kegyelem örömhírét: Jézus együtt van azokkal, akik arra legkevésbé gondoltak és legkevésbé is számíthattak, amikor a Messiás eljöveteléről volt szó. Lukács szinte kifogyhatatlanul sorolja az erre vonatkozó történeteket és példázatokat. Pál tanításának tisztaságával szólal meg az ingyen kegyelemből való megigazulás evangéliuma a farizeus és vámszedő példázatában. A nagy halfogás, a bűnös asszony és Zákeus története: mind megkapó módon szemlélteti a bűnbocsánat megújító erejét. Ezekben a történetekben és példázatokban dobog Lukács evangéliumának a szíve. Lukács evangéliumában a Jézus Krisztusról szóló örömhírhez mindig szorosan csatlakozik a hozzá illő, törvényeskedéstől mentes, őszintén emberséges etika. Isten irgalma nem tétlenségre, hanem irgalomra indítja az embert. Jézus együtt van a bűnösökkel, azokkal, akik összeütköztek az emberi közösséggel vagy kisodródtak belőle: bizonyságot tesz közöttük az irgalmas Istenről, hogy irgalmas embertárssá legyenek. Jézus Lukács szerint sem azért jött, hogy eltörölje a törvényt, ö is idézi Jézusnak azt a szavát, hogy a törvényben egyetlen vesszőcske sem dőlhet meg (16,17). De a törvény betöltése nem más, mint az az irgalmas szeretet, amely nem ismer sem vallási, sem nemzeti, sem faji, sem társadalmi ellentéteket, hanem csak felebarátot. Ragyogó példa erre az irgalmas samaritánus. De nem kevésbé megragadó Jézus imádsága a kereszten ellenségeiért: ezt is csak Lukács jegyezte fel (23,24). Az embereket elválasztó tényezők közül különösen nyomatékosan foglalkozik Lukács a gazdagság kérdésével. Külön anyagában többször figyelmeztet a gazdagság veszélyeire, sőt súlyos következményeire is. Gondoljunk a bolond gazdag, a hamis sáfár, valamint a gazdag és Lázár példázataira! A. Schlatter 28