Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

Bevezetés

arra következtet, hogy Lukács olyan környezetben és időben ír, amelyben már jómódú hellénisták is csatlakoztak a keresztyénséghez. Most ezek nyereség- és élvezetvágyát veszi célba. Lehetséges, hogy ez a feltevés helyes, de ettől függetlenül is következik Lukács örömhíréből, hogy Istent a bűnösök és megalázottak, tehát a szegények pártján látja a jólétüket másokkal nem törődve élvező gazdagokkal szemben. Lukács evangéliumát összefoglalóan azzal jellemezhetjük, hogy az az egész világra néző jó reménység jegyében íródott. Mindjárt az evangélium elején a karácsonyi angyalok éneke hirdeti, hogy Üdvözítő született. Ennek az örömüzenetnek a távlatai már a kezdet kezdetén túlmennek Izráel népének határain, és kiterjednek az egész emberiségre, amikor elhangzik a béke szózata: „...és a földön békesség!" Azután Lukács kettős műve, az evangélium és a Cselekedetek könyve bemutatja, hogyan indul el ez az örömüzenet a jelentéktelen Názáretből, és hogyan érkezik meg Jeruzsálemen át Rómába, a hatalmas világvárosba. A reménységek beteljesülésének sorozata ez a történelmi folyamat. Lukács azonban valóságos történetet ír, amelyből kitűnik, hogy Jézus evangéliumát nemcsak örömmel fogadták, hanem el is utasították. Szembe kerültek vele elsősorban azok a rétegeket, amelyek nyereségvágyuk és hatalmi igényük kielégítését tekintették életük céljának. Visszautasították azok is. akik törvényeskedő kegyességükkel idegenül, sőt ellenségesen álltak szemben a többi népekkel és a világgal. Lukács megmutatja, hogy ezeket az elzárkózó, önmaguk felé forduló és visszafelé húzó erőket felülmúlja Jézus korlátokat nem ismerő szeretete, sőt velük szemben növekszik lendülete és átfogó ereje. Ebbe az összefüggésbe tartozik a szenvedéstörténet is. H. Conzelmann nyomán W. Grundmann, G. Braumann és mások hangsúlyozzák, hogy Lukács evangéliumában hosszúra nyúlik Jézus Jeruzsálembe vezető útjának a leírása, s ezért dominál az evangéliumban a szenvedés gondolata (9.51—19,28). Lukács evangéliumának ezt az értelmezését azonban elhibázottnak tartjuk. Az evangélium szerint Jézus éppen a Jeruzsálembe vezető út közben beszél és cselekszik úgy. mint az az Üdvözítő, aki az ember életének megújulását és örömét munkálja már a földön is. Szenvedésére pedig Jézus Lukács szerint mindig úgy néz. hogy így kellett bemennie dicsőségébe, hogy az egész emberiség Üdvözí29