Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

V. Jézus Jeruzsálemben

Ábrahám, Izsák és Jákób is él, tehát feltámadtak. Ezért a válaszért egy írástudó is elismerését fejezi ki Jézusnak. A szadduceusokkal folytatott vitáikban ők is keresték az írásbizonyítékokat, de ilyen találó választ nem tudtak adni. Jézus a komolytalan kérdésre olyan feleletet ad, amely megmutatja Isten hatalmát élők és holtak felett: „Neki élnek mind." 6. JÉZUS KÉRDÉSE DÁVID FlARÓL 20,41—44. (41) így szólt hozzájuk: „Miért mondjátok, hogy a Krisztus Dávid fia? (42) Maga Dávid ezt mondja a Zsoltárok könyvében: Ezt mondja az Ür az én Uramnak: ülj le jobb kezem felől, (43) míg ellenségeidet lábaid zsámolyává nem teszem. (44) Dávid tehát Urának nevezi, és hogyan a fia?" Dávid Ura és Fia? 41—44. Miután Jézus minden kérdésre úgy válaszolt, hogy nem tudták szaván fogni, elnémultak kérdezői. Ekkor ő tesz fel kérdést, talán közvetlenül annak az írástudónak, aki előbb elismeréssel adózott (20,39). Jézus kérdése arra hívja fel figyelmét, hogy nem elég az elismerés. Személyének van olyan titka, amely hitet kíván. Ezt bizonyítja az írás alapján, minthogy írástudóhoz beszél. Megértéséhez emlékezetünkbe idézzük, hogy a messiási várakozásnak talán legelterjedtebb formája az volt, amely szerint Dávid családjából várták a Messiást. Másrészt Jézusról egyértelmű az a hagyomány, hogy Dávid családjából származott. Mármost erre utalva idézi Jézus a 110. zsoltárt. Ezt feliratának megfelelően Dávid zsoltárának tekintették, és a messiásra értették. A zsoltár viszont az idézett helyen Dávid Urának mondja a messiást. Erre kérdezi Jézus: hogyan lehet egyszerre Ura és Fia? Feleletet nem kap rá, és ő sem válaszol. Ez a történet annyira élesen világít rá Jézus személyének a titkára, hogy a történetkritikusok általában az őskeresztyén teológia szüleményének tekintik. Csakhogy az őskeresztyénség közvetlenül szokott Jézus istenségéről és hatalmáról beszélni. Jézusra pedig jellemző, hogy min303