Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

V. Jézus Jeruzsálemben

dig rejtetten harmadik személyben beszél önmagáról. Ez az írásmagyarázat tehát Jézus beszédének a bélyegét viseli magán. Nem a bonyolult írásmagyarázatra ad vele példát, hanem Istennek arra az emberszeretetére emlékeztet, amelyért az Isten Fia Dávid Fiává lett. Lukácsnál ez a történet visszamutat az evangélium első két fejezetére, amely éppen arról szól, hogy hogyan lett Isten Fia Dávid Fiává. 7. JÉZUS SZAVA AZ ÍRÁSTUDÓKRÓL ÉS A SZEGÉNY ASSZONYRÓL 20,45—21,4. (45) Miközben hallgatta az egész nép, ezt mondta tanítványainak: (46) „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak köntösben, szeretik a köszöntést az utcán, az első ülést a zsinagógákban és a fő helyet a lakomákon, (47) akik felélik az özvegyek házát, és színlelésből hosszasan imádkoznak: keményebb ítélet fogja érni őket."

1 (1) Amikor felpillantott, látta a gazdagokat, akik szórták a perselybe áldozati ajándékukat. (2) Látott egy szegény özvegy asszonyt, aki két fillért dobott bele.

2 (3) Ezt mondta: „Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony valamennyinél többet dobott bele. (4) Mert azok mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékok közé, ez pedig nélkülözéséből egész vagyonát, amije volt, beledobta."

3 1: Keményebb ítélet vár rájuk, mert ismerik Isten akaratát, és mégsem cselekszik; vö. 12.47.48. — 2: lepton a legkisebb pénz; vö. 12,59. — 3: Lukács ebben a részben Márk nyomán halad; vö. Mk 12,38—44. Egész vagyonát 20,45—21,4. Jézus az előző szakaszban megmutatta, hogy hiányos az írástudók tudománya a leglényegesebb ponton, mert nem tudnak választ adni arra, hogy hogyan lehet a messiás Dávid Fia és Ura. Hiányos a tudományuk, mert nem jó a krisztológiájuk. Most tanítványai felé fordul, és óvja őket etikájuktól és magatartásuktól. Amit korábban a farizeusokról mondott, azt most az írástudókról is elmondja (11,43; 14, 304