Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

V. Jézus Jeruzsálemben

tenének mondja. (38) Isten pedig nem halottaké, hanem élőké, mert neki élnek mind." (39) Megszólaltak némelyek az írástudók közül, és ezt mondták: „Mester, jól mondtad!" (40) Mert többé nem mertek kérdezni tőle semmit. 1: Lukács ezt a történetet Márk szerint mondja el. de kiegészíti a 38b—40. versekkel; vö. Mk 12,18—27.34; Mt 22,23—33.46. Neki élnek mind! 27—40. A főpapok és írástudók után megjelennek a kővetkező csoport képviselői: a szadduceusok. Lukács csak itt említi őket. Ennek az irányzatnak az eredete tisztázatlan. Az i. e. II. században a főpapság tekintélyes vezető rétege, arisztokratikus és konzervatív irányzat, amely ragaszkodik az Ótestámentum tanításához, és a farizeusokkal ellentétben elveti a későbbi eredetű hagyományt, ezzel együtt az angyal- és feltámadáshitet, de elfogadják a római uralmat. Kitalált esetet terjesztenek Jézus elé, amely az Ótestámentumnak azon a rendelkezésén alapul, hogy az örökös nélkül elhalt testvér számára az élő testvér támaszt utódot (5Móz 25,5). Hét testvért tételeznek fel: amint egymás után meghalnak, a törvény értelmében egymásután elveszik az első testvér feleségét: kié lesz az asszony a feltámadáskor? Ezzel a kérdéssel ütni akarnak a farizeusokon, akik hisznek a feltámadásban, és nevetségessé akarják tenni Jézust is a nép előtt. Jézus először arról beszél válaszában, ami őt megkülönbözteti a farizeusoktól. Ezek a feltámadás utáni életet valamiképpen a földi élet hasonlatosságára képzelték, és egyebek között fokozott termékenységet is vártak tőle. Jézus megállapítja, hogy a feltámadás után a földitől lényegesen eltérő élet következik, mert nincs többé halál. A földi élet olyan formáit mint a házasságkötés még képzeletben sem lehet átvinni arra az életre. Ezért értelmetlen a kérdés, bármilyen ravaszul agyalták is ki. Ezután tér rá a feltámadás bizonyítására, szigorúan az Íráshoz ragaszkodva, amire a szadduceusok súlyt helyeztek. A szadduceusok jelszava lehetett az, hogy Isten az élők Istene, mert a halál után megszűnik minden. Erre épül Jézus érvelése. Mózes Istent Ábrahám, Izsák és Jákób Istenének mondja, pedig akkor már meghaltak (2Móz 3,6). Ha azonban Isten az élők Istene — ahogyan a szadduceusok is vallják —, akkor 302