Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

Bevezetés

tyénséggel, amikor az eszhatológiai várakozásokról van szó. Jézus nem utasítja el mindenestől környezetének eszhatológiai várakozásait, de nem is fogadta el, hanem azt követelte, hogy vonják le reménységükből a következményeket a jelenre és magatartásukra nézve. Jézus tehát nem a jelenből nézett az eszhatológia felé, hanem arra ösztönözte hallgatóit, hogy az utolsó idők felől nézzenek jelenükre. Ezek alapján úgy képzeljük el az őskeresztyénség történeti fejlődését, hogy Jézus környezete valóban tele volt eszhatológiai várakozásokkal. Jézus ezeket a jelen felé fordította. Egyrészt úgy beszélt és cselekedett, hogy arra kellett gondolni, nogy benne már teljesült a végső idők reménysége. Másrészt sürgette környezetét, hogy a jövő várakozásából folyó következményeket levonják a jelenre. Mivel hallgatóinak zsidó eszhatológiai képzetei természetesen nem változtak meg egy csapásra, Jézus szavai és magatartása még inkább felfokozta sokakban azt a reménységet, hogy közeli időpontban jön el a vég. A zsidókból lett őskeresztyénséget Jézus feltámadása és a Szentlélek kitöltése indította arra, hogy közelre várja Jézus visszatérését, mert a zsidó teológiában a feltámadás és a Szentlélek kitöltése az utolsó idők jelének számított. Lukács jelentőségét abban kell látnunk, hogy amikor ezek a rövid lejáratú reménységek nem váltak valóra, vissza tudott nyúlni Jézus tanítására és alkalmazni tudta a második nemzedék helyzetére. A keresztyén eszhatológia kialakításában hasonló szerepe van, mint Pál apostolnak a kegyelemről szóló tanításban. Az ingyen kegyelem tanítása feltétlenül benne van Jézus szavaiban, és egész működésében, de a zsidóságból származó keresztyénség ezt nem tudta elég világosan alkalmazni a pogányság megtéréséből adódott új helyzetére. Pál volt az, aki ezt megtette. Lukács sem képvisel Jézustól tartalmilag eltérő eszhatológiát, de nem is reprodukálja szolgai módon, hanem saját történeti helyzetére alkalmazza. Abban van nagysága és jelentősége, hogy amikor az őskeresztyénség reménysége a zsidó eszhatológia hatása alatt rövid lejáratúvá, és ezért tarthatatlanná vált, akkor érvényesíti Jézus eszhatológiáját, amely a már megjelent Krisztusra és a keresztyén ember jelen feladataira néz. 25