Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

Bevezetés

tyénséggel, amikor az eszhatológiai várakozásokról van szó. Jézus nem utasítja el mindenestől környezetének eszhatoló­giai várakozásait, de nem is fogadta el, hanem azt követelte, hogy vonják le reménységükből a következményeket a je­lenre és magatartásukra nézve. Jézus tehát nem a jelenből né­zett az eszhatológia felé, hanem arra ösztönözte hallgatóit, hogy az utolsó idők felől nézzenek jelenükre. Ezek alapján úgy képzeljük el az őskeresztyénség történeti fejlődését, hogy Jézus környezete valóban tele volt eszhatoló­giai várakozásokkal. Jézus ezeket a jelen felé fordította. Egy­részt úgy beszélt és cselekedett, hogy arra kellett gondolni, nogy benne már teljesült a végső idők reménysége. Másrészt sürgette környezetét, hogy a jövő várakozásából folyó követ­kezményeket levonják a jelenre. Mivel hallgatóinak zsidó esz­hatológiai képzetei természetesen nem változtak meg egy csa­pásra, Jézus szavai és magatartása még inkább felfokozta so­kakban azt a reménységet, hogy közeli időpontban jön el a vég. A zsidókból lett őskeresztyénséget Jézus feltámadása és a Szentlélek kitöltése indította arra, hogy közelre várja Jézus visszatérését, mert a zsidó teológiában a feltámadás és a Szentlélek kitöltése az utolsó idők jelének számított. Lukács jelentőségét abban kell látnunk, hogy amikor ezek a rövid le­járatú reménységek nem váltak valóra, vissza tudott nyúlni Jézus tanítására és alkalmazni tudta a második nemzedék helyzetére. A keresztyén eszhatológia kialakításában hasonló szerepe van, mint Pál apostolnak a kegyelemről szóló tanítás­ban. Az ingyen kegyelem tanítása feltétlenül benne van Jé­zus szavaiban, és egész működésében, de a zsidóságból szár­mazó keresztyénség ezt nem tudta elég világosan alkalmazni a pogányság megtéréséből adódott új helyzetére. Pál volt az, aki ezt megtette. Lukács sem képvisel Jézustól tartalmilag el­térő eszhatológiát, de nem is reprodukálja szolgai módon, ha­nem saját történeti helyzetére alkalmazza. Abban van nagy­sága és jelentősége, hogy amikor az őskeresztyénség remény­sége a zsidó eszhatológia hatása alatt rövid lejáratúvá, és ezért tarthatatlanná vált, akkor érvényesíti Jézus eszhatoló­giáját, amely a már megjelent Krisztusra és a keresztyén em­ber jelen feladataira néz. 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom