Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

hat úgy, hogy a város Izráelt jelképezi, és Jézus Izráelen be­lül a szegények és elesettek felé fordul, miután a vezetők el­utasították. Lukács evangéliumának ez visszatérő gondolata, és ezért lehetséges, hogy ő szőtte bele a példázatba (vö. 4,18; 6,20; 14.13). A második kétségtelenül a pogányok meghívá­sára vonatkozik. A példázat tehát azt a történeti látást tartal­mazza, hogy miután Izráel részben elutasítja Jézust, az evan­gélium tovább terjed a pogányok közé. Ezen a történeti hely­zeten túlmenően pedig az a példázat mondanivalója, hogy Is­ten szeretete nem ismer korlátokat, és a visszautasítás is arra indítja, hogy mindig szélesebbre terjessze ki irgalmát. Ezt szemlélteti a szolgájának adott parancs: „Kényszeríts be­jönni!" Nem erőszakos térítésre szólít fel. A példázatban or­szágúton járókról és fal mellett ácsorgókról van szó, akik nem tudják elhinni, hogy egyszerre ilyen előkelő meghívást kap­nak. Ezekkel kell megértetni a szolgáknak, hogy nem tréfál, hanem komoly a meghívás. Annak az embernek, aki benne él az élet forgatagában, és részt vesz rohanásában, vagy szé­lére sodródva ácsorog, és közömbösen szemléli mások erőfe­szítéseit, eszébe sem jut, hogy Istennel is törődjön. Krisztus szolgájának ezeket is meg kell győznie arról, hogy Isten mennyire szereti őket! Át kell adnia a meghívást: hirdetnie kell az evangéliumot. De a szó nem elég, mert nem hiszik. Mert hihetetlen! Érzékelhetően, kézzel foghatóan kell meg­győzni. De nem erőszakkal, hanem a szeretet cselekedeteivel! c) JÉZUS KÖVETÉSÉNEK AKADÁLYAI 14,25—35. (25) Együtt ment vele nagy sokaság, és amikor megfordult, ezt mondta nekik: (26) „Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli atyját és anyját, feleségét és gyermekét, fitestvéreit és nő­testvéreit, sőt még önmagát is, nem tud tanítványom lenni. (27) Aki nem hordozza keresztjét, és nem jön utánam, az nem tud tanítványom lenni." (28) „Mert ha tornyot akar építeni, melyiktek nem ül le. és nem számolgatja a költségeket, hogy telik-e neki befeje­zésre? (29) Hogy ha alapot vetett, és nem tudná befejezni, ne 238 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom