Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

kezdje csúfolni mindenki, aki látja, és (30) ne mondja, hogy ez az ember elkezdett építeni, és nem tudja befejezni. (31) Vagy ha egy király kivonul, hogy egy másik királlyal harcba bocsátkozzék, nem ül-e le előbb, és nem tanácskozza-e meg, hogy tízezer élén tud-e szembeállni az ellene jövő húszezerrel? (32) Ha pedig nem, akkor míg az messze van, követeket küld, és megkérdezi a béke feltételeit." (33) „így tehát, aki közületek nem vesz búcsút minden vagyonától, az nem tud tanítványom lenni." (34) „Már most: jó a só, ha azonban a só is megízetlenül, mivel ízesítik meg? (35) Sem földre, sem trágyára nem alkalmas: kidobják. Akinek van füle hallásra, hallja!" Nem tud tanítványom lenni! 25—27. 33. Nem tudjuk, hogyan ért véget az ünnepi ebéd a farizeus házában. Jézus elmondja a nagy vacsoráról szóló példázatát, azután az utcán találjuk, amint nagy sokaság köveli. Jézus feléjük fordul, és nekik is beszél azokról az akadályokról, amelyek miatt a farizeusok sem tudják őt követni. Lukács talán azért is írja le Jézusnak ezt a beszédét éppen ezen a helyen, hogy ne értsék félre a nagy vacsora példázatát. Ne következtessék Isten határtalan szeretetéből, hogy könnyű Jézust követni. Jézus itt nem hív senkit követésére, nem is utasít vissza senkit, hanem elmondja követésének akadályait. Aki ezeket nem küzdi le, az nem tud tanítványa lenni. Nem azt mondja Jézus, hogy ezeket nem fogadja el, még meg sem bélyegzi őket, hanem csak azt állapítja meg, hogy az ilyenek nem képesek arra, hogy tanítványai legyenek. Háromszor koppan ez a súlyos kijelentés: „Az nem tud tanítványom lenni." Ennek megfelelően három akadályt sorol fel: aki nem gyűlöli közvetlen hozzátartozóit és önmagát, és aki nem hordozza keresztjét, és aki nem vesz búcsút vagyonától. Jézus más összefüggésben már beszélt ezekről a nehézségekről, de a kemény kifejezések újra kiélezik a problémát (9,57—62). Botránkoztató az, hogy gyűlölni kell a közvetlen hozzátartozókat, azért a szó értelmét próbálják tompítani. Mt 10,37 úgy értelmezi, hogy nem szabad őket Jézusnál jobban szeretni. Valószínű azonban, hogy Lukács őrizte meg pontosabban Jé243