Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

jei. 2Sám 5,8 alapján.érvényes volt az a szabály, hogy vak és béna nem léphette át a templom köszöbét. Vakok, bénák, né­mák és más betegek nem lehettek a kumráni gyülekezet tag­jai: ezek nem méltók arra, hogy Isten választott gyülekezeté­hez tartozzanak. A szegény nép pedig vagy nem ismerte a törvényt, vagy ha ismerte, nem volt módja arra, hogy meg­tartsa rendelkezéseit. Ezért a bűnösök közé számították őket. Jézus azt követeli a kegyességükre büszke farizeusoktól, hogy éppen ezekkel vállaljanak asztali közösséget. Tanács ez is? Nem, hanem megtérésre hívó szó, amely nem kíván mást, mint szeretetet. A farizeusok azt állíthatták szembe, hogy a fehér asztal erősíthette a szeretet érzését rokonok, barátok és szomszédok között. De Jézus szerint ott kezdődik a szeretet, amikor át tud lépni olyan vallásos és társadalmi határokat, amilyenek őket a szegényektől és a szerencsétlenektől elvá­lasztották. A záró mondat újra a teológiai hátteret világítja meg: Isten viszonozza ezt a meghívást, mert ő maga azono­sítja magát a szegényekkel és az elesettekkel. Nem említi, hogy Jézus is ezt teszi. És egyháza? Történeti valóság az, hogy az egyházat erős szálak fűzik a felső rétegekhez és gaz­dag népekhez, de kevés kapcsolata és megértése van a sze­gény rétegek és a népek felé. Jézus kérdése az, hogy van-e a keresztyénségben annyi szeretet és bátorság, hogy átlépje eze­ket a határokat, vállalja a közösséget az emberiség szegényei­vel és elesettjeivel, és segítse gyógyítani testi, lelki bajait. b) A NAGY VACSORA PÉLDÁZATA 14,15—24. (15) Amikor ezeket meghallotta valaki az asztaltársak kii­zül, ezt mondta neki: „Boldog, aki az Isten országában étke­zik!" 1 (16) Ő pedig ezt mondta neki: „Egy ember nagy vacso­rát rendezett, és meghívott sokakat. (17) Elküldte szolgáját, hogy megmondja a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már készen van! (18) És mind egyformán elkezdték magukat kimenteni. Az első ezt mondta neki: Szántót vettem, és kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem: kérlek, tekints engem kimentett­nek. (IS) Egy másik ezt mondta: öt iga ökröt vettem, és me­gyek, hogy kipróbáljam: kérlek, tekints engem kimentettnek. 235

Next

/
Oldalképek
Tartalom