Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

részben külön forrásából, nagyobb részét pedig a Beszédforrásból merítette. Ez a rész más sorrendben és különböző helyeken található Máténál. Egyes részletek már a forrásokban is össze voltak kapcsolva, de a beszédet Lukács szerkesztette egésszé. A sok egyes részletből álló beszéd olyan kitűnően van egybeszerkesztve, hogy világosan kivehető a gondolatmenete. Jézus először bátor bizonyságtételre buzdít, azután a tanítványok anyagi javakhoz való viszonyáról szól, és végül az ő eljövetelére, s ennek etikai következményeire figyelmeztet. Az ellenfeleivel élesen és kemény logikával vitatkozó Jézus itt meleg hangon beszél. Az egész beszédre jellemző ez a megszólítás: „Mondom nektek, az én barátaimnak." (12,4.) Azokhoz beszél, akiket elhívott, akik hívásának engedve követik őt, és akikkel ezért testvéri, baráti közösségben él. Beszédét tanítványaihoz intézi, de egyúttal leendő gyülekezetéhez, egyházához szól. Számukra külön mondanivalója van, bár nem választja el őket a néptől. Azok is beleszólnak beszédébe, és néha a tanítványok sem tudják biztosan, hogy külön nekik vagy mindenkinek szól-e az, amit mond (12,13. 16. 41. 54). Beszéde tanítványai, gyülekezete, egyháza számára csupa biztatás és ígéret, de ebből folyóan több a kötelességük és nagyobb a felelősségük. Baráti hangjához hozzá tartozik az a határozottság is, hogy egyházától többet vár, mint mástól. Nem állít fel ezzel valami különleges, magasabbrendű erkölcsiséget, hanem következetesen érvényesíti azt az elvet, hogy „akinek sok adatott, attól sok kívántatik, és akire sokat bíztak, attól még többet követelnek." (12,47.) a) A TANÍTVÁNY BIZONYSÁGTÉTELE 12,1—12. (1) Eközben megszámlálhatatlan tömeg gyűlt össze oda, úgyhogy taposták egymást. Elkezdett beszélni elsősorban tanítványaihoz: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, amely a képmutatás. (2) Nincsen olyan elleplezett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. (3) Ezért amit a sötétségben mondotok, azt a világosságban fogják meghallani, és amit fülbe súgtatok rejtett helyen, azt ki fogják hirdetni a házak tetejéről." 204