Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
IV. Jézus úton Jeruzsálem felé
(4) „Mondom nektek, az én barátaimnak: ne féljetek azoktól, akik megölik a (estet, és azután nem tudnak valami nagyobbat tenni. (5) Megmondom nektek, kitől féljetek: féljetek attól, akinek van hatalma arra, hogy megölés után belevessen a gyehennába. 1 Bizony mondom nektek, attól leljetek! (6) Ugye öt veréb kapható két fillérért: közülük egy sincs elfeledve Istennél. 2 (7) Sőt hajatok szálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, a sok verébnél különbek vagytok!" (8) „Mondom nektek: aki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz róla az Isten angyalai előtt. (9) Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, az megtagad tatik az Isten angyalai előtt. (10) Aki mond valamit az Emberfia ellen, annak megbocsáttatik, aki pedig a Szentlelket káromolja, annak nem bocsáttatik meg. (11) Amikor pedig bevisznek titeket a zsinagógák elé, a fejedelmek és a hatalmasságok elé, ne aggódjatok azon, hogy hogyan vagy mit feleljetek, vagy mit mondjatok, (12) mert a Szentlélek megtanít titeket abban az órában arra, amit mondanotok kell." 3 1: Gyehenna: araméi: ge-hinnom = Hinném völgye; a büntető tűz helye, amelyet a Kr. e. II. században a Hinnom völgyével, Jézus korában az alvilággal vagy a pokollal azonosítottak. — 2: assarion: latinul as, római rézpénz, értéke egy napszám tizenhatod része. — 3: vő. Mt 10,26—36; 12,32; 10,19—20. Kitudódik minden titok 1—3. Miközben Jézust keményen támadták az írástudók és a farizeusok, hatalmas tömeg torlódott össze körülötte. Ebben a tanításra alkalmatlannak látszó helyzetben fordul Jézus tanítványai felé, és tanítást ad nekik hivatásukról. Szavait a helyzet magyarázza. Ο maga nyíltan beszél, és ugyanezt követeli tanítványaitól. A farizeusokkal és írástudókkal folytatott vitáihoz kapcsolódik, és óvja tanítványait magatartásuktól, amelyet a képmutatás jellemez. A kovász az ember szívének gonosz indulatát szokta jelképezni. Jézus ezt a hasonlatot valószínűleg általánosságban, a farizeusok gonoszságára értette, de az evangélisták különféleképpen alkalmazták. Mk 8,15 szerint a hitetlenség, Mt 16,12 szerint tanításuk, Lukács szerint képmutatásuk volt gonoszságuk jellemző vonása. Jé205
