Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

az utolsónak, mert Jézus idejében az Ótestamentum a Kró­nika könyvével végződött, amelyben ez az eset olvasható (2Krón 24,20k). Jézus végül ismét egy képpel szemlélteti az írástudók bűnét: elrabolták az ismeret kulcsát. A zsidók sok­szor dicsekedtek a pogányok előtt azzal, hogy egyedül nekik van igazi istenismeretük. Ez az Istenbe vetett hit és a neki tetsző élet alapja. Az írástudók ezt magukhoz ragadták azzal, hogy kezükben tartották a törvény magyarázatát. Jézus azzal vádolja őket, hogy maguk távol maradtak Istentől, és máso­kat is megakadályoztak abban, hogy eljussanak az igazi isten­ismeretre, amely a próféták írásai által elérhető lett volna. Jézus szavainak súlyát megérezhetjük, ha arra gondolunk, hogy az istenismeretnek megfelelő szó „theológia". Az írás­tudók a zsidóság teológusai voltak, de Jézus figyelmeztetése az egyház teológiájának is szól. Isten ajándéka az élesen látó teológia. Sokat köszönhet az egyház jó teológusainak. Luther is az volt. De jaj azoknak a „siremléképítőknek", akik élette­len tantételekkel és törvényeskedő erkölcstannal kerülik meg Isten akaratát, és elzárják a híveket az élő Istentől idejét múlt hagyományokkal. Jézus szavainak elhangzása után a farizeu­sok és az írástudók éles támadást indítanak ellene: ez bizo­nyítja, hogy Jézus bírálata találó volt. 8. JÉZUS BESZÉDE A TANÍTVÁNYOK HIVATÁSÁRÓL 12,1—59 Mondom nektek, az én barátaimnak! Mint a lánc szemei, úgy kapcsolódnak egymásba az egymás után következő történetek az evangéliumban. Miután Lukács a 11. fejezet nagy részében Jézusnak az ellenfeleivel folyta­tott vitáiról szólt, és feltárta a lényeges különbséget Jézus és ellenfelei között, most már időszerűvé vált, hogy bemutassa, milyen hivatást és életrendet szán Jézus a követőinek. Lukács erre vonatkozó anyagát a 12. fejezetben egy nagy beszéddé egyesíti, amelyet Jézus a nagy sokaság jelenlétében tanítvá­nyaihoz intéz. Bizonyára nem a tanítványok szűkebb körére, a tizenkettőre kell gondolnunk, hanem arra a jóval szélesebb körre, amely Jézust követte (6,13). Lukács a beszéd anyagát 203

Next

/
Oldalképek
Tartalom