Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
IV. Jézus úton Jeruzsálem felé
Jézuson múlott. Ő nem elrejtett lámpás, láthatja és hallhatja mindenki. Nem titokban működött, ahogyan az Emberfia messiásról gondolták, hogy egy ideig rejtve él. Érdekes, hogy Lukács egyszer már közölte ezt a hasonlatot (8,16). Ott az evangélium hirdetésére vonatkozott, itt pedig azt mondja, hogy Jézus jól látható jel. A hiba nem benne, hanem az emberekben van, ha nem ismerik fel. Tovább viszi ezt a gondolatot a hasonlat második része. Hiába világít a lámpás, ha nem működik jól a test lámpása, a szem. A hasonlatnak ez a része nagyon nehezen érthető. Régtől fogva vesződtek vele. Erre vall az, hogy a régi kéziratokban sokat javítgattak a szövegen. Sajnos minden részletére máig sem sikerült megfelelő magyarázatot találni. Az azonban bizonyos, hogy először Jézus a lámpás, amely világít, azután az ember szeme a lámpás, amely jól vagy rosszul működik, és ezen fordul meg, hogy felfogja-e a fényt. A következtetés ezekben a lépésekben halad előre: A test lámpása a szem, a szem pedig szoros összefüggésben van az ember belső világával. Amilyen a szem, olyan az egész ember. Ezért kell vigyázni, hogy az ember belső világa, a lelke ne legyen sötétség. Ha tehát az ember belső világa rendben van, akkor az ember mindenestől világos, mint amikor éppen ráesik az emberre a lámpás fénye. Végeredményben tehát az ember belső világosságán fordul meg, hogy felfogja-e Jézus világosságát vagy sem. Erre a magyarázatra jutunk akkor is, ha a következő szakaszra gondolunk, amely szerint a farizeusok és írástudók azért állnak szemben Jézussal, mert szívük tele van képmutatással, kapzsisággal és hiúsággal. Jézus tehát visszafelé fordítja a jelkívánást. Akiknek nem elég az ő igéje, az önmagában keresse a hibát ne Jézusban. c) JÉZUS SZAVA A FARIZEUSOKRÓL ÉS ÍRÁSTUDÓKRÓL 11,37—54. (37) Miközben beszélt, kérte egy farizeus, hogy étkezzék vele. Bement és letelepedett. (38) A farizeus pedig, amikor meglátta, elcsodálkozott, hogy előbb nem mosdott meg az étkezés előtt. (39) így szólt az Ür hozzá: „Hát ti farizeusok, a pohár és tál külsejét tisztogatjátok, a belsőtök pedig tele van 199
