Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

ból való megszabadulásban látta, ahogyan Mt 13,40 alkalmazza. Lukács szerint maga Jónás a jel a ninivebeliek számára, és ezt alkalmazza Jézusra abban a rejtett formában, hogy az Emberfia a jel Jézus kortársai számára. Az összefüggésből kitűnik, hogy elsősorban nem halálára és feltámadására, hanem megjelenésére és igéjére gondol. De mi ebben a jel? Dél királynője messze földről eljött, hogy hallgassa Salamon bölcsességét. Ő már erre is felfigyelt, és észrevette bölcsességének isteni eredetét, pedig csodát nem tett Salamon. A ninivebeliek felfigyeltek Jónásra, amikor átadta üzenetét, pedig nem volt szavának isteni bizonyítéka. Az Emberfia ítélet helyett Isten szeretetéről tesz bizonyságot nemcsak szóval, hanem minden cselekedetével, és kortársai nem ismerik fel ebben az isteni jelet. Itt tűnik ki az, hogy Jézus ellenfelei sokkal rosszabb állapotba kerültek, mint a pogányok. A helyzetet még súlyosbítja az, hogy nagyobb van itt Salamonnál és Jónásnál, és ők mégsem reagálnak rá. Tudniuk kellene ezekből a példákból, hogy ha Isten jelt ad, az sohasem arra való, hogy mintegy látványosságon csodálkozzanak, hanem hogy megtérjenek és higgyenek. Mivel a jelkívánók ezt nem akarják tudomásul venni, vádlottakká lesznek, és pogányok lesznek a vádlóik. A régi zsidóság meggyőződése szerint Isten az ítéletkor egymás mellé állítja az azonos helyzetű jó és gonosz embereket, és így ítéli őket. Ha például egy gazdag ember azzal mentegetőzik, hogy sok gondja miatt nem ért rá a törvénnyel foglalkozni, akkor Isten mellé állít egy még gazdagabbat, aki szorgalmasan tanulmányozta a törvényt. A pogányokat ennek megfelelően azon az alapon fogja megítélni, hogy sokan megtértek közülük: nincs mentségük azoknak, akik nem tértek meg. Az azonban hallatlanul merész állítás Jézus kortársainak a szemében, hogy pogányok lesznek az ő vádlóik. Jézus kimondja ezt az ítéletet, hogy mégegyszer felhívja hallgatói figyelmét az egyetlen jelre, és ezzel megnyissa szemüket. Kétféle lámpás 33—36. Jézus a lámpás hasonlatával arra az előző szakaszban felvetett kérdésre válaszol: hogyan lehetséges az,hogy nem ismerték fel Jézusban az Istentől adott jelt? A felelet: nem 198