Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

Látszólag elvi jelentőségű teológiai kérdést vetett fel, de valójában vizsgálat alá akarta venni Jézust, hogy a kegyelem hirdetése közben nem esett-e főbenjáró eretnekségbe, nem került-e szembe Isten törvényével. Jézus a rabbinista vitatkozás módja szerint visszaadja a kérdést, de máris kivédte a gyanúsítást azzal, hogy abból indul ki, ami meg van írva a törvényben. Jézus hirdeti az evangéliumot, de nem érvényteleníti a törvényt. Ö nem antinomista. Lehet, hogy a második kérdés: „Hogyan olvasod?" eredeti értelme: „Hogyan szoktad ezt mondani, ill. recitálni?" Ebben az esetben Jézus nemcsak a törvényre, hanem ezen belül a zsidóság hitvallására, a Smára kérdez rá, amit a zsidók naponta szoktak elmondani (5Móz 6,4kk). így Jézus ellenkérdése különös színezetet kapna: Miért kérdezed, amikor hitvallásodban naponta elmondod, mit kell tenned? Az írástudó válasza valóban idézet ebből a hitvallásból, de hozzáteszi az Isten szeretete mellé a felebarát szeretetét (5Móz 6,5; 3Móz 19,18). Váratlannak tűnik ez a felelet. Mert egy másik történet alapján az a benyomásunk, hogy ilyen eredeti módon, ezt a két idézetet kiemelve Jézus foglalja össze először a törvényt a kettős nagy parancsolatban (Mk 12,28—31; Mt 22,35—40). Tény az, hogy egy esszénus irat egyéb parancsolatok között ezt is mondja: „Szeressétek az Urat és a felebarátot!" (Test. Iss. 5,2.) Alexandriai Philónál szintén találunk hasonlót. Lukács is lehetségesnek tartja, hogy ilyen választ ad egy írástudó Jézus korában. Ez a története azonban nem azonos azzal, amelyet a másik két evangélium ír le. Ott azt kérdezik Jézustól, hogy mi az első, illetőleg a nagy parancsolat a törvényben, és erre Jézus olyan páratlan módon emeli ki és állítja középpontba az Isten szeretetét és a felebaráti szeretet parancsolatát, amilyenre nem találunk példát előtte. Itt pedig arról van szó, hogy mit kell tenni az örök élet elnyeréséért. Az írástudó formailag ugyanazt a feleletet adja, mint Jézus a másik történet szerint. De azonnal kitűnik a különbség közöttük, amikor az írástudó tovább kérdez: Ki a felebarátom? Az írástudó a felebaráti szeretet határa iránt érdeklődik, Jézustól pedig teljesen idegen a szeretetnek ilyen korlátok közé szorítása. Az Ötestamentumban a felebarát szó tág értelmű. Jelenthet más valakit, aki az ember közelébe kerül, és jelentheti az embertársat, általában azonban Izráel népének a tagjára értették. Az idézett helyen is ez 12* 179