Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
IV. Jézus úton Jeruzsálem felé
azokat, akik hit által reménységben jártak, de reménységeik beteljesedését nem érhették meg (vö. Zsid ll,lkk). A tanítványok kiváltsága az, hogy tanúi lehetnek Isten ígéretei beteljesedésének. Ne gondoljuk, hogy ezzel az üdvösség szempontjából is előnyösebb helyzetbe kerülnek. Az egész evangélium arról tanúskodik, hogy amikor Jézust látták és hallották, éppen akkor voltak hitetlenek és értetlenek. Ebben a tekintetben nincs különbség közöttük és a későbbi nemzedékek között. Helyzetük történeti szempontból mégis egészen egyedülálló az egyház életében. Ök azok, akik először tesznek bizonyságot Jézusról, akik elmondják amit láttak és hallottak. Minden utánuk következő nemzedék rájuk van utalva. Ök annak a „hagyománynak" az átvevői és továbbadói, amelyet az Atya Jézusnak adott és Jézus velük megismertetett. A keresztyén egyház ilyen értelemben apostoli egyház, és csak addig marad egyház, amíg az apostolok bizonyságtételéhez tartja magát. Az apostoli hagyomány nem olyan tőke, amelyet a történelem folyamán tovább fejleszthetnek és növelhetnek, hanem olyan forrás, amelyhez mindig vissza kell térni, és olyan mérték, amelynek mindig alá van vetve. Ezért az egyházban a döntő tekintély nem az apostolok utódait, a pápát, a püspököket és az igehirdetőket illeti, hanem egyedül az Újtestamentumot, mint annak az apostoli igehirdetésnek a dokumentumát, amelynek nemcsak középpontja, hanem forrása is Jézus Krisztus. 4. JÉZUS PÉLDÁZATA AZ IRGALMAS SAMARITÁNUSRÓL 10,25—37. (25) És íme, egy törvénytudó felállt, és hogy kísértse, így szólt: „Mester, mit tegyek, hogy az örök életet örököljem?" (26) Ö pedig ezt mondta neki: „A törvényben mi van megírva? Hogyan olvasod?" (27) Az pedig így felelt: „Szeresd az Urat, Istenedet egész szívedből, egész lelkeddel, egész erőddel és egész értelmeddel, és felebarátodat, mint magadat." 1 (28) Ezt mondta neki: „Helyesen feleltél: ezt tedd, és élni fogsz." (29) Az pedig igazolni akarta önmagát, és így szólt Jézushoz: „És ki az én felebarátom?" 12 Lukács evangéliuma 177