Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
III. Jézus Galileában
kézeníogott egy kis gyermeket, maga mellé állította, és ezt mondta nekik: „Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki elküldött engem. Mert aki legkisebb mindnyájatok között, az nagy." (49) Megszólalt János és ezt mondta: „Mester, megláttunk valakit, amikor nevedben űzött ki démonokat, és megakadályoztuk, mert nem követ velünk együtt." (50) így szólt hozzá Jézus: „Ne akadályozzátok, mert aki nincs ellenetek, az mellettetek van!" 2 1: rhema: beszéd, ige. ígéret, dolog, mint pl. 2,17-ben; vö. 3,2. — 2: Lk 9,37—50 = Mk 9.14—37 tömörítve. Lukács innentől egészen 18.14-ig eltér Márktól. Hitetlen nemzedék 37—43. Míg Jézus három tanítványával a megdicsőülés hegyén járt, a többi tanítvány kínos helyzetbe került, mert nem tudtak meggyógyítani egy beteg gyermeket. Máté holdkórosnak, Márk néma lélektől megszállottnak mondja a gyermeket. Lukács leírása szerint epilepsziára gondolnánk, de ő is tisztátalan lélekre vezeti vissza a betegséget. Feltűnő, hogy nem tudják meggyógyítani, hiszen küldetésük alkalmával megvolt rá az erejük (9,6). Lukács nyilvánvalóan erre összpontosítja az elbeszélést. Kihagyja Jézus beszélgetését tanítványaival a megdicsőülés után (Mk 9,1—13), és így még élesebb az ellentét a megdicsőült Krisztus és az erőtlen tanítványok között. Lukács magát a történetet is sűríti, hogy még inkább kiemelkedjék Jézus vádja a „hitetlen és fonákjára fordult nemzedék" ellen. A kifejezések érzékeltetik, hogy Jézus távollétében önmagukra hagyatva érezték magukat, s ezért önmagukra, nem pedig Jézusra nézve és benne bízva akarták megoldani feladatukat. Még mindig nagyra értékelték önmagukat, és kevésre Jézus hatalmát. Ebből a hitetlenségből következik erőtlenségük. Fel kell készülniük arra az időre, amikor a megdicsőült Krisztus szintén nem lesz velük láthatóan. Akkor majd az egyház abból a hitből él, hogy Jézus isteni hatalmát és erejét sem idő, sem távolság nem csökkenti. 11 Lukács evangéliuma 161
