Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
III. Jézus Galileában
Nem értették 43—45. Jézus az általános csodálkozásra azzal válaszol, hogy nyomatékosan az ő saját erőtlenségéről beszél, abban a rejtett formában, hogy az Emberfia emberek kezébe adatik. Furcsán hangzott ez, hiszen az Emberfiáról éppen azt tudták, hogy Isten hatalmának teljes dicsőségében fog megjelenni, és ezt a hatalmát éreztetni fogja. Mivel Jézus a harmadik személyben beszél róla, még abban is kételkedhetnek a tanítványok, hogy magáról beszél-e. Hiszen csak az imént mutatta meg Jézus is az ő hatalmát. Lukács hangsúlyozza ezt az ellentétet, hogy megmutassa: még a hozzá legközelebb állók sem értették Jézust. Egy kis gyermek 46—48. A tanítványok #gondolkodásmódján tűnik ki hitetlenségük végső oka. A Jézusba vetett hitből Jézushoz illő gondolkodásmód és magatartás következik. Teológiai kifejezéssel szólva: a jézusi krisztológiából következik a sajátosan jézusi etika. Mivel a tanítványok gondolkodásmódja távol állott Jézustól, nem is érthették és nem is hihettek benne. Nem is követhették. A tanítványok egészen emberi módon azt nézik, hogy hogyan kerülhetnének a másik ember fölé, Jézus pedig azt keresi hogyan segíthet és szolgálhat az embernek. Itt tűnik ki a „fonákjára fordult nemzedék" kifejezés értelme: pontosan az ellenkező irányba halad, mint kellene, és ezért gyökeres fordulatra van szükség ahhoz, hogy összehangolódjék Jézussal. Jézus szemléletes tanítást ad tanítványainak: egy kis gyermeket állít eléjük. A lehető legnagyobbat jelenti ki róla: azonosítja ügyét önmagával, sőt Istennel. Jézusban hinni és Istennek szolgálni csak úgy lehet, ha szolgálunk annak, aki gyenge és segítségre szorul. Az a hit, amellyel az ember önmagát egészen kicsinek tudja, semmiképpen sem jelent tehát tétlenséget, passzivitást, hanem a legnagyobb mértékű aktivitást és erőbevetést a segítő szolgálatba. Az ilyen értelemben legkisebb a nagy Jézus szemében. Jézus nevében 49—50. János a tanítványi hűséget akarja kifejezni annak elmondásával, hogy megakadályozták egy ember tevékenységét, aki Jézus nevében űz ördögöt, de nem tart velük. Lukács 162