Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

III. Jézus Galileában

Higgy! 49—50. Nincs leírva, mi ment végbe Jairus lelkében. De feltétlenül meg kellett állapítania, hogy Jézus az asszony érin­tése következtében tisztátalanná lett, és ha házába jön, mind­nyájan azzá lesznek. Ugyanakkor tanúja lett Jézus páratlan hatalmának is. Ebben az ellentmondásos helyzetben érte őt a halál híre. Bár tragikusan, de megoldódott a kérdés: nincs ér­telme többé annak, hogy Jézus a házába menjen. Most azon­ban Jézus nem enged. A Szentírás ismerőjének meg kellett értenie ezt a felszólítást: ,,N e félj!" Isten hatalmának és di­csőségének a megjelenését szokta bevezetni. Ennek lesz majd tanúja Jairus. De addig ugyanazt az utat kell járnia, mint az asszonynak: hinnie kell. Az asszonynak hinnie kellett, hogy Jézus ereje akkor is meggyógyítja, ha megszegi a törvény elő­írását. Jairusnak pedig hinnie kellett, hogy Jézusnak olyan életet teremtő ereje van, mint Istennek. Vajon képes-e erre? Jézus szerint minden ezen fordul meg. „Csak higgy!" Kinevették 51—56. Amikor Jézus a halottas házhoz érkezett, akkor eleve kizárja a várható eseményekből a sokaságot. Legszű­kebb tanítványi körét, az első hármat és a szülőket teszi isteni hatalma megnyilatkozásának tanújává. Ilyen előkészületek után váratlan fordulat az a kijelentése, hogy a leány nem halt meg, hanem alszik. Minden kétséget kizáróan megállapították, hogy bekövetkezett a halál, és ezért kinevették Jézust. Lu­kács azzal fokozza a feszültséget, hogy szerinte ez akkor tör­tént, amikor már csak a legszűkebb kör volt jelen. Hozzá még az egyetlen eset, amikor arról hallunk, hogy kinevették. Any­nyira nem ismeri fel Jézus a helyzetet, hogy alvásról beszél? Jézus szavára azonban a leány valóban talpra áll, és ez egy­szerre megváltoztatja a helyzetet. A szülők magukon kívül vannak az örömtől, és a csodálkozástól. Jézus két rendelkezést ad ki nekik. Mindkettő igazi emberszeretetből fakad: adjanak enni a leánynak, és ne híreszteljék el az esetet. Egyszóval: térjenek vissza minél hamarabb az élet normális menetébe. Feltűnő, hogy a szülők hitéről egyetlen szó sem esett. Aligha lehet ezt beleérteni abba, hogy magukon kívül voltak. Min­149

Next

/
Oldalképek
Tartalom