Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

III. Jézus Galileában

•és ezt a különbséget Jézus Istenre vezeti vissza. Mert az „adatott" szó rejtett alanya Isten. Ö az, aki megnyitja az ember szemét látásra és fülét hallásra, és hitet ébreszt az ige hallgatóiban, ahol éi amikor neki tetszik. Ez Jézus válasza arra, hogy miért nem ébreszt hitet az ő beszéde minden esetben. A magyarázat 11—15. Jézus azonban nem áll meg annál a megállapításnál, hogy Isten az ő tetszése szerint nyitja meg egyesek előtt országának titkát. A tanítványok kérésére megmagyarázza a példázat egyes vonásait, és eközben megmutatja az ige hallgatóinak személyes felelősségét. Nem mindegy, ki hogyan hallgatja, és fogadja Isten igéjét. A magyarázat szerint a vetőmag Isten igéje. Ez a kifejezés az őskeresztyénségben a Jézusról szóló evangéliumot jelenti. A példázat tehát arról szól, hogy hogyan fogadják Jézus evangéliumát. Négy csoportba osztja a hallgatókat. Az első csoportba azok tartoznak, akik eleve szembehelyezkednek vele, és ugyanolyan szembeállásból hallgatják, mint az ördög Jézus megkísértésekor. Ebben az esetben szó sem lehet termésről. A második csoportba azok tartoznak, akik elfogadják az örömhírt, örülnek a bűnbocsánatnak, de kockázatot és áldozatot nem vállalnak az evangéliumért. A harmadik csoportba azok tartoznak, akik belemerülnek az élet gondjaiba és élvezeteibe. Lukács jómódú római kortársait ugyanúgy fenyegette ez a veszély, mint korunk emberét, hogy egyedül saját jólétének biztosítására törekedjék. Ezeknek mondja: szembe kerül az evangéliummal az, aki az élet élvezetét tekinti élete céljának. Ez az életforma nem fér össze a hittel, és ezért szükségképpen gyümölcstelen marad az evangélium szempontjából. A negyedik csoportba tartoznak az ige hallgatói és megtartói. Lukács itt „szép és jó" szívről beszél. Ez a görög emberideál. Az ő szemükben „szép és jó" az az ember, aki derék és becsületes Istenhez és emberekhez való viszonyában. Az ilyen ember termi az evangélium gyümölcsét: a szeretet cselekedeteit. Még egy kifejezéssel próbálja Lukács világossá tenni Jézus magyarázatát: „türelemmel" (csak Lukácsnál; vö.: Mk 4,20!). Ö már túl van az első keresztyénségnek azokon a megpróbáltatásain, amelyek abból adódtak, hogy rövid terminusra remélték Jézus vissza141