Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
III. Jézus Galileában
Jót tenni 6—11. Mivel Jézus most már a törvényellenesség, az istenkáromlás, az eretnekség és az eretnekségre csábítás gyanújába került, a farizeusok és írástudók rabbinista rend szerint megfigyelés alá vették. Jézus tanítás céljából ment a zsinagógába, de a sorvadt kezű jelenléte alkalmat adott a gyógyításra. Az a benyomásunk, mintha szándékosan megrendezték volna ezt a helyzetet. Jézus elfogadja a kihívást, és a középre állítja a beteget. Kérdésében éles ellentéteket állít szembe egymással: szabad-e jót vagy rosszat tenni, megmenteni vagy elpusztítani? Ellenfelei csak az életmentésre mondhattak volna igent, de a sorvadt kezű nem sürgős eset, halasztani lehet másnapra. Jézus szavaiban célzás is van. Megfigyelői a szombat megszentelése címén rosszat tesznek: el akarják őt pusztítani. Jézus ezzel szemben jót tesz: meggyógyítja a beteget. Érthető a farizeusok és írástudók féktelen haragja. Ha arra tekintenek, hogy gyógyít, akkor megszegte a szombatnapi munkatilalmat. Csakhogy Jézus az ujját sem mozdította, hanem szólt és meglett, mint Isten a teremtéskor (lMóz 1,3). Ez nem lehet vétség, és a gyógyult keze kinyújtása sem. Ellenben újra kitűnt, hogy Jézusnak isteni hatalma van, és akkor az sem üres beszéd, hogy az Emberfia ura a szombatnak. De nem akármilyen ura. Mert Jézus úgy ura a szombatnak, hogy szabaddá teszi a szeretetszolgálat számára. Izráel számára a szombat megünneplése a legnagyobb parancsolat. Jézus állásfoglalása pedig azt jelenti, hogy a szeretet parancsolata felülmúlja a szombatnapi parancsolatot is. Jót tenni, embert menteni: nincs ennél nagyobb parancsolata Istennek. Jézus ellenfelei azonban ezt nem értették: megteltek „esztelenséggel". Azt hitték, Isten ügyéért hadakoznak, és nem fogták fel, hogy Isten igazi tisztelete az ember szeretete. Ez Isten fő parancsolata. 11. JÉZUS TANÍTVÁNYAI 6,12—19. (12) Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni és átvirrasztotta az éjszakát Istenhez való imádkozással. 1 (13) Amikor nappal lett, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is ne106
