Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

III. Jézus Galileában

megteltek esztelenséggel, és arról beszéltek egymás között, hogy mit tegyenek Jézus ellen.

1 1: Lukács ezt a történetet Mk 2,23—3,6 alapján beszéli el, Mk 2,27 kihagyásával és 3,6 átfogalmazásával. A szombat napja Az ótestamentumi törvény legrégibb rétegétől kezdve kimutatható Izráelben a szombatnap megünneplése. Vitán felül állt mindig a munkaszünet kötelezettsége, annál több vita folyt azonban arról, hogy mi esik a munka fogalma alá. Általában megegyeztek abban, hogy csak a nem halasztható, életfontosságú tevékenység engedhető meg, pl. a fegyveres harc Izráelért, vagy az életmentés. De egyes irányzatok eltértek annak megítélésében, hogy mit lehet életfontosságúnak tekinteni. Legszigorúbbak voltak az esszénusok, akikhez a kumrániak is tartoztak. Még a tűzgyújtást és egy edény megmozdítását sem engedték meg. Írásaikban megtalálható az a rendelkezés is, hogy a gödörbe esett állatot nem szabad kihúzni szombaton. Viszont a farizeusok és az írástudók enyhítésre törekedtek, hogy a szombat örömünnep jellege el ne vesszen. A rabbinizmusban azután a megengedett és tilalmas dolgok egész lajstromait állították össze, ami részben merevségre vezetett, részben a rendelkezések megkerülésére adott alkalmat. A munkaszünet azonban a szombat megünneplésének csak negatív oldala volt. Hozzá tartozott az örömünnep jellegének a kidomborítása is. Áldásmondással kezdték és végezték az ünnepet. A templomban ünnepi áldozatra, a zsinagógában istentiszteletre gyülekeztek. Lukács többször említi, hogy Jézus ebben megtartotta a zsidóság szokását. Ünnepi étkezéssel is kiemelték ezt a napot. Bőségesebb étkezést, finomabb falatokat és lehetőleg bort biztosítottak erre a napra, mindezt azonban előre el kellett készíteni. Szívesen rendeztek szombaton vendégséget is, hogy emeljék az ünnep fényét. Jézus állásfoglalásának megértéséhez ezenkívül tudnunk kell, hogy a munkaszünet és örvendezés a szombat sajátos vallási értékeléséből következett. A babiloni fogság óta tudatosult a zsidóságban, hogy a szombat egyedül Izráelnek adatott, és ezért ezt nemcsak a teremtés befejezése emlékének, hanem 104