Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

III. Jézus Galileában

egymástól, és nem fér össze. Magától adódik azonban az a további kérdés, hogy ha ez ennyire világos, akkor miért nem csatlakoznak hozzá a farizeusok: hiszen az új mindig vonzó! Jézus erre válaszol az utolsó hasonlatával. Nem mindig vonzó az új: aki rákapott az óbor simább ízére, az nem szívleli az érdes ízű újbort. A képből kilépve: simább és egyszerűbb dolognak látszik az az ítélkező morál, amely igazakra és bűnösökre osztja az embereket, mint annak az evangéliumnak a hirdetése, amely arra tanít, hogy hogyan lehetnek a bűnösök új emberré. Jézus válaszút elé állít: nem lehet egyeztetni ezt a két alapvetően eltérő magatartást. Ö nem ítél, hanem életet ment és életet ad: ezt várja követőitől is. 10. JÉZUS ÖSSZEÜTKÖZÉSE A SZOMBATNAPI TILALMAKKAL 6,1—11. (1) Történt egy szombaton, hogy átmentek vetéseken, és tépdesték tanítványai és eszegették a kalászokat úgy, hogy morzsolták kezükkel. (2) Némelyek pedig a farizeusok közül ezt mondták: „Miért tesztek olyat, amit nem szabad szombaton?" (3) Megszólalt, és ezt mondta nekik Jézus: „Még azt sem olvastátok el, hogy mit tett Dávid, amikor megéhezett, és akik vele voltak? (4) Hogy bement az Isten házába és a felajánlott kenyereket elvéve ette, és adott a vele levőknek, pedig azokat nem szabad ennie másnak, csak egyedül a papoknak?" (5) És így szólt hozzájuk: „Ura a szombatnak az Emberfia." (6) Történt egy másik szombaton, hogy bement a zsinagógába és tanított. Ott volt egy ember, és a jobb keze sorvadt volt. (7) Megfigyelték az írástudók és a farizeusok, gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhassák. (8) Ö pedig ismerte gondolataikat. Ezt mondta annak a férfinek, akinek a keze sorvadt volt: „Kelj fel, és állj a középre!" Felkelt, és odaállt. (9) Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Megkérdezlek titeket: szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, valakit megmenteni, vagy elpusztítani?" (10) És miután végignézte őket mind, ezt mondta neki: „Nyújtsd ki a kezedet!" Ő pedig megtette, és rendbe jött a keze. (11) Azok pedig 103