Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

III. Jézus Galileában

idő most van: nem az ítélet, hanem a menyegző ideje. Ahogyan nem lehet a násznépet böjtre fogni, úgy ő sem kötelezheti böjtre követőit. Ismét világossá válik az a különbség, ami őt Keresztelő Jánostól és a farizeusoktól elválasztja. Ök ítéletet várnak. Jézus a kegyelem esztendejét hirdeti. Ennek következtében az a megtérés, amit ő hirdet gyökeresen más. mint akár a farizeusoké, akár Keresztelő Jánosé. Nem a bűnökért való vezeklést, hanem a bűnbocsánatot hirdeti, hogy felszabadítson örvendező új életre. A megtérés Jézusnál nem a múlt felrovása, hanem az új felé fordulás, nem kesergés. hanem örvendezés. Régi vagy új 36—37. Ez a második összeütközés az írástudókkal és farizeusokkal világossá teszi, hogy a Jézus által hirdetett bűnbocsánatból egészen új kegyesség, új életforma következik. Magától adódott a kérdés, hogy nem lehetne-e mégis összeegyeztetni a törvényen és az evangéliumon alapuló kegyességet. Az őskeresztyénség idején, sőt az egész egyháztörténet folyamán kísért az a próbálkozás, hogy a keresztyénség egyeztesse a törvényszerű morált az evangéliumi magatartással. Jézus hasonlatok sorozatával mutatja meg, hogy a kétféle megtérést és a belőlük folyó kétféle életszemléletet nem lehet összehangolni. Régit és újat nem lehet összeerőltetni, mert abból jó nem lesz. A szegény nép ismeri a foltozás művészetét: senki sem tesz új foltot régi ruhájára. Ismeretes a borkezelés szabálya: a nagyobb feszítő erejű újbort nem lehet régi tömlőkbe tenni. Jézusnak ezek a szavai eredetileg arra adtak magyarázatot, hogy miért nem illik össze a farizeusok kegyessége az ő magatartásával. De bizonyára sokszor hivatkoztak ezekre a hasonlatokra a pogánykeresztyének is, amikor a zsidókeresztyének rájuk akarták kényszeríteni a körülmetélkedést, és ezzel az egész ótestamentumi törvény megtartását. Kevesen látták olyan világosan a bűnbocsánat evangéliumának az újságát az ótestamentumi törvénnyel szemben, mint Pál apostol és nyomában Luther Márton. Vagy az az értelme az ember cselekvésének, hogy ezzel érdemli meg Isten kegyelmét, vagy ingyen kegyelem alapján él az ember új életet. Jézus megállapítja, hogy ez a két szemlélet alapjában különbözik 102