Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
III. Jézus Galileában
keztek a pogányokkal, másrészt hajlottak önkényeskedésre és nyereszkedésre. Ezért a farizeusok között megvetettek voltak, tanúként nem léphettek fel, a csalók és rablók közé sorolták őket, nyilvánvaló bűnösöknek számítottak, akiken Isten haragja van. Jézus ezt a törvényeskedő megítélést egyszerűen félreteszi, amikor elhívja Lévit, és vendégül megy házába. Az ő evangéliuma nem tűr megkülönböztetést az emberek között. Lévi elhívására Lukács csak annyit mond, hogy mindenét elhagyta, és követte Jézust. Ez egyezik azzal, amit az első három tanítványnál láttunk (5,11). Lévi nevét azonban nem találjuk a tanítványok névsorában. Nem is tudunk róla egyebet, legfeljebb következtethetünk. Ha igaz az, hogy ez a vámszedő a Galileai-tenger partján működött, akkor lehetséges, hogy halászati vámot szedett Jézus első három tanítványától, amikor még halászok voltak. így új színt kap az a mondat, hogy ő is elhagyta mindenét, és követte Jézust. Nála ekkora ellentétek is találkoztak: egyesíti őket az elhívás és a gyökeres életújulás, amely az elhívásból következik. Bűnösökkel 29—32. Míg Jézus az előző történetben farizeusok és írástudók között van, addig most vámszedőkkel és bűnösökkel van együtt Lévi házában. A „bűnösök" szónak kettős értelme volt. Egyrészt az erkölcstelen életű embereket sorolták közéjük: rablókat, csalókat, gyilkosokat, és azokkal együtt a vámszedőket is. A szigorúbb farizeusok szerint közéjük tartoznak a bűnös foglalkozású emberek is: kockajátékosok, adószedők, hajósok, pásztorok stb. Másrészt bűnösöknek tekintették azokat, akik nem alkalmazkodtak a farizeusok szigorú életrendjéhez. Ilyen volt a „föld népe". A bűnösökkel való állandó érintkezés önmagában is tisztátalanná tesz a ferizeusok szerint, de különösen súlyos vétségnek számított a velük együtt étkezés. A vendégségre való meghívás a szoros baráti vagy rokoni kapcsolat jele volt, és ezért nagyon megválogatták, kit hívjanak meg. A meghívás elfogadása a közösség vállalását jelentette. Ebben az összefüggésben bontakozik ki annak az értelme és jelentősége, hogy Jézus együtt telepedett asztalhoz a bűnösökkel. A farizeusok és írástudók kérdése nemcsak helytelenítésüket fejezi ki, hanem azt a rejtett célzást is tar100
