Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

lak, amikor Cirus perzsa király 538-ban elfoglalta Bábelt, de amikor 520-ban Dárius uralkodása idején fellázadtak, akkor teljesen lerombolták a várfalat és a főisten szentélyét. Lényegesen nehezebb a következő szakasz helyes megértése (45—48). Azzal a felszólítással már többször találkoztunk a próféciában, hogy a fogságban levők meneküljenek az ostromlott városból. Feltűnő viszont a 46. vers figyelmeztetése, hogy ne tévessze meg a száműzötteket, ha arról hallanak majd híresztelést, hogy harcok törtek ki a fővárosban és különböző csoportok harcolnak a hatalomért. Az ezekkel kapcsolatos bizonytalanság és talán szenvedés is, ne vegye el a száműzöttek reménységét, hogy megszabadulnak, hiszen Isten már elhatározta Bábel bukását. De az eddigi helyek nem mind arról beszéltek-e, hogy igen közel van az ítéletre megérett világhatalom bukása? Miért számol most egyszerre azzal a szerző, hogy még több esztendőnek kell addig eltelnie? A szöveg értelmezésének ez a zökkenője és nehézsége arra az érdekes feltevésre adott okot, hogy a magyarázók abból az időből származtassák a 46. verset, amikor az 50—51. fejezeteket a végső időkre vonatkoztatták, tehát eszkatológikusan értelmezték maguk a zsidók. Ebben az esetben az itt említett kósza hírek, zavargások és hatalmi harcok azokhoz a messiási vajúdásokhoz tartoznának, amelyek megelőzik az üdvkor beköszöntét (vö. Mt 24:6k). Ennek a feltevésnek az alátámasztására szokták felhozni a 48. versnek a megállapítását is, hogy ujjongani fog Bábel eleste fölött ég és föld, tehát az egész kozmosz, mert érdekelt Bábel bukásában. Nem feltétlenül kell így értenünk a 46. verset. A próféták szemléletében egy-két esztendő nem hosszú idő s ezért minden további nélkül elfogadható az a feltevés is, hogy a prófécia néhány évvel 538 előtt keletkezett. Az is nagyon valószínű, hogy ezekben a mozgalmas és túlfűtött időkben különböző hírek keringtek a száműzöttek között és az sem valószínűtlen, hogy Bábéiban belső zavargások törtek ki az ellenség támadása előtt. Mindenképpen meg kell szívlelnünk a 46. versnek azt az egyetemes érvényű kijelentését, hogy az Istenhez hű embereknek nem smbad elcsüggedniük, ha Isten jövetele és közbelépése késik, illetve kitolódik. Eljön az idő, amikor számadásra hív Isten mindenkit Bábéiban és leszámol isteneivel. És ahogyan kímélet88