Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

elérkezik az aratás napja, és nincsen arató. Még a megmaradt lakosságnak az ellátása sincs biztosítva. Elpusztult a várossal együtt minden kulturális és anyagi érték! Hiszen Isten maga szólítja fel a támadókat, hogy alapos munkát végezzenek és torolják meg azt a jogtalanságot, amit Bábel követett el az általa leigázott népek ellen. Céltalan minden ellenállás! Bábel zsoldosai hazamenekülnek a kegyetlen fegyver elől. Az ott lakó idegen népek pedig felszólítást kapnak, hogy menjenek haza, hogy őket ne sújtsa a büntetés, Isten megtorló ítélete. MEGBOCSÁTÁS 50:17—20 17 Megugrasztott bárány Izráel, oroszlánok kergették. Először Asszíria királya ette,

1 legutoljára meg Nebúkadreccar, Bábel királya rágta le csontjait.

2 18 Ezért így szól a Sereg URa, Izráel Istene: Bizony, meglátogatom Bábel királyát és országát, ahogyan meglátogattam Asszíria királyát is.

3 19 Izráelt pedig visszaviszem legelőjére, és a Kármelen, meg Básánban legel, Efraim hegyvidékén és Gileádban bővelkedik.

4 20 Azokban a napokban, abban az időben — így szól az ŰR — keresik majd Izráel bűnét, de nem lesz,

5 és Júda vétkeit, de nem találják, mert megbocsátok annak, akit meghagyok.

6 1 2Kir 17:6. — 2 51:34, 2Kir 24:10.14, 25:1—10. — 3 És 10:12. — 4 23:3, 33:12, És 33:9, 65:10, Ez 34:13—14, Mik 7:14, Náh 1:4. — 5 31:34, 33:8, És 4:3.-6 31:7k, És 1:9, 40:2. Az előző szakasz 16. verse adja meg az átmenetet ehhez a szakaszhoz, amely ismét Izráellel foglalkozik. A gyülekezeti használatban nagyon hosszú lett volna egy ilyen vers, ha csak Bábel 66