Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

elestével foglalkozik és nem tér vissza újra meg újra Izráel sorsához. Isten maga gondoskodik arról, hogy Izráel (megint az egész népet kell itt értenünk!), a megriasztott és oroszlánok kergette bárány, visszatérhessen a hazai tájakra és újból élvezze az ország gazdag áldásait. Egy későbbi szerző azután ezt a képet prózában kiegészítette és összehasonlítja Bábel helyzetét a már elbukott és megszégyenült Asszíriával. Asszíria korábbi bukása arról győzi meg a szerzőt, hogy ahogyan az asszír birodalom megsemmisült 612/10ben, ugyanúgy meg kell semmisülnie az újbabilóniai birodalomnak is. Kármel és Básán, Efraim hegyvidéke és Gileád, részben a Jordán keleti, részben nyugati partján, az északi ország legszebb és legjobb legelői voltak. Egész Izráel térhet vissza ezekre a vidékekre és a szövetség népének egésze részesül bűnbocsánatban. Isten annyira kegyelmesen bánik azokban a napokban népével, hogy teljesen eltörli vétkeit. Persze ebben a megbocsátásban csak azok részesülnek, akik megérik a szabadulásnak ezt az óráját. BÁBEL ELESTÉT HÍRÜLVISZIK SIONNAK 50:21—32 21 Vonulj föl Merátajim földje

1 és Pekód

2 lakosai ellen! Vágd le, irtsd ki őket egészen —így szól az ÜR — és egészen úgy cselekedjél, ahogyan megparancsoltam neked.

3 22 Harcizaj az országban és nagy romlás!

4 23 Hogy levágták, hogy összetörték az egész föld pörölyét!

5 Hogyan lett látvánnyá Bábel a népek között! 24 Csapdát vetettem neked, Bábel, és bele keveredtél, de nem tudtad, 5* 67