Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

Elsősorban az idegeneknek, a Bábéiban tartózkodó kereskedőknek, zsoldosoknak, munkásoknak stb. szól a felszólítás, hogy meneküljenek a fenyegetett fővárosból és országból (vö. 46:16, 49:8, És 13:14). Nagyon kell sietniök, nem szabad a holmijukkal bajlódniok, mindent ott hagyva kell kitörniök a városból, ahogyan a vezérürük a többieket legázolva és félrelökdösve rohannak ki a karámból, ha a pásztorok kinyitják a kijáratot. Ki kell menekülniök a városból, mert az Isten által összetoborzott hadsereg már közeledik Északról. Isten áll tehát a támadás mögött s ez a tény biztosítja a támadó sereg sikerét. A harcászatban jártas hadsereg, amelyben elsősorban az íj jászok tüntetik ki magukat, gyorsan beveszi a várost. A zsákmány olyan bőséges a fővárosban és az egész országban, hogy a hatalmas zsoldos hadsereg minden katonájának jut belőle bőséggel. Hiszen önállóságának az elvesztése után is a perzsa birodalom leggazdagabb tartománya volt Asszír-babilónia, amely Herodotos szerint évi 1000 ezüsttalentomot fizetett adóban a perzsa államkincstárnak (vö. 51:13). Bábel lakói azonban még semmit sem tudnak a támadásról. Ezért fagyos iróniával szólítja fel őket a szerző, hogy csak ünnepeljenek és vigadozzanak tovább, ugrándozzanak mint a nyomtató üsző és nyerítsenek mint a mének. Bábel híres volt ünnepeiről, vidám lakosságáról, mulatni, örülni tudó népéről, de erkölcstelenségéről is. A mit sem gyanító bábelieket meglepi a csapás és megszégyenül az újbabilóniai birodalom anyja, tehát a nép (48:32), illetve a főváros maga, mint az ország szíve. Bábelt teljesen lerombolják, pusztává, kietlen sivataggá változtatják és vezető szerepét elveszítve a nemzetek között, a népek „utolsója" lesz (vö. Ám 6:1, 4Móz 24:20). Álmélkodnak, de gúnyolódnak is rajta azok, akik arra járnak és látják Bábel romjait. Itt beszél először a költemény szerzője arról, hogy miért sújtja Isten haragja Bábelt és a káldok országát. Bábel rengeteg szenvedést okozott Jeruzsálemnek, az Isten városának. Kifosztotta Istennek ezt az örökségét és ezzel megsértette magát az Urat. Ezért pusztítja el Bábelt az Isten toborozta északi hadsereg. Már hangzik is az Űr felszólítása az ostromlókhoz, akik körülvették a várost. A támadók nyilai záporoznak a városra, falai beomlanak, lakóit lemészárolják. Sem magvetőt, sem aratót nem hagynak az országban. Jön a vetés ideje és nincsen magvető, 5 Jeremiás II. 65