Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

a városban, mint Isten ítéletének az eszköze? Isten mindenhatóságát rejti magában ez a vers, hiszen az Űr kardja ebben az esetben a babilóniai hadsereg, amely nem is tudja, hogy isteni parancsot és végzést hajt végre. Az északi nagyhatalom kardja (azaz hatalma) is csak Isten hatalmának az eszköze és nem pusztíthat válogatás nélkül, hanem csak ott, ahová Isten küldi. A kérést azonban a próféta határozottan elutasítja: Könyörtelenül elvégzi Nebúkadreccar a rábízott feladatot! MÓÁB ELLEN 48:1—47 1 Moábról

1 azt mondta a Seregek URa, Izráel Istene: Jaj Nebónak,

2 bizony elpusztult! Megszégyenült, bevették Kirjátaimot.

3 Fellegvára megszégyenült, összetört. 2 Nem dicsérik már Móábot, Hesbónban

4 rosszat terveznek ellene: „Jertek, irtsuk ki mint népet!" Te is elnémulsz, Madmén,

5 kard jár a nyomodban. 3 Segélykiáltás hangzik Hórónaimból,

6 pusztulás és nagy romlás. 4 Rommá lett Móáb,

7 ifjai segítségért kiáltanak. 5 Bizony, a Lúhit hágóján

8 keservesen sírva mennek át. Bizony, Hórónaim lejtőjén a megtörtek szorongó kiáltása hallik. 6 Meneküljetek, mentsétek éltetek, legyetek vadciprus a pusztában!

9 7 Mivel tetteidben, kincseidben bíztál, téged is elfoglalnak, Kámós

1

0 fogságba megy papjaival és vezetőivel együtt.

1

1 30