Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

nagyon is figyelemmel kísérte a Júdát környező népeknek a történetét (vö. 1:10, 12:14kk, 25:15kk, 36:2, 43:8kk) és hogy egy olyan próféta, aki annyira Isten kezében tudta népe sorsát, éppen az akkori nemzetközi politikai összefüggéseket nem hagyhatta figyelmen kívül. P. Volz úgy véli, hogy Jeremiás egyik tanítványa szájából hangzottak el ezek a próféciák, akit Deutero Jeremiásnak keresztelt el (Volz, Jeremia, 378kk), aki Nebúkadreccar halála után, tehát 560 körül működött. Ennek az egész szakasznak a jeremiási eredetét azonban nem lehet tagadni. Viszont tartalmánál és irodalmi különélésénél fogva a későbbi gyülekezeti használatban több toldalékkal látták el, vagy éppen megcsonkították a késői zsidó reménységeknek nem tetsző részeit. Az időpontot illetően minden érv amellett szól, hogy a 2. vers idői megállapítása csak az első próféciára (3—12) vonatkozik. A felirat az eufrátesi csatát tartja szem előtt, amely döntő fordulatot jelentett az akkori nagyhatalmak történetében. Nebúkadteccar babilóniai trónörökös döntő győzelmet aratott II. Nékó fáraó fölött 605-ben Karkemisnél (régi hetita főváros, az ékírásban Gargamis, később Europos, ma pedig Dzserabis a neve és az Eufrátes nyugati partján fekszik). Karkemis egyiptomi támaszpontja volt a fáraónak, aki újból világhatalmi szerepet játszott Egyiptom és a világ történetében (609—594). A nagy fáraók méltó utóda volt. Hajóhada körülhajózta egész Afrikát és amikor Asszíria trónja megüresedett, elérkezettnek látta az időt a régi világhatalom visszaszerzésére. Észak felé vonul hadseregével, Megiddónál megveri Jósiást, Júda utolsó nagy királyát és már az Eufrátes folyó nyugati partján áll, amikor Nebúkadreccar olyan súlyos vereséget mér reá, hogy vissza kell vonulnia Egyiptomba és három hónap múlva már Riblában van (2Kir 23:33). Ezt a csatát írja le az első prófécia (3-—12), de nem a haditudósító, hanem a prófécia stílusában. Nem a már megtörtént csata leírásáról van tehát szó, hanem jövendölésről, ahogyan a 10. versből ez világosan ki is tűnik. Az 5. vers kérdése: „Mit látok?" — szintén a prófétai látomás jellegzetes nyelve és fordulata. 23