Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

AZ EUFRÁTESI CSATA 46:3—12 A fáraó táborába vezetnek bennünket a 3—6. versek. Rövid parancsszavakat hallunk. A jól fölszerelt egyiptomi hadsereg könnyű- és nehéz-gyalogsága, a lovasság és a harci kocsik sorakoznak föl csatarendbe. Annál meglepőbb, hogy az 5. versben már arról hallunk, hogy pánik tört ki a hadseregben. Magát a csata lefolyását nem írja le Jeremiás, hanem a 4:23kk-hoz hasonlóan lélekben már átélt látomását mondja el a hatalmas egyiptomi sereg vereségéről. A vereség olyan nagy, hogy még a puszta látása is iszonyatot kelt az emberekben (vö. 6:25, 20:3.10, 49:29) és Istennek a történelmet irányító hatalmára emlékezteti őket (vö. 10. v.). Az 5. vers drámai feszültségű képeihez képest a 6. v-ben nyugodt tónusban állapítja meg még egyszer, hogy az egyiptomiak megfutamodtak és egymást agyontaposva menekülnek. A második szakasz (7—10) megint elölről kezdi az eseményeket. Leírja a fáraó elindulását Egyiptomból. A hatalmas hadsereg a Nílushoz hasonlóan kel föl, indul el és ahogyan a Nílus zúgó árja átlépi a partokat és elárasztja a síkságot, ugyanúgy akarja az egyiptomi király is elárasztani, vagyis meghódítani az egész világot (vö. 47:2, 51:42, És 8:7k). De míg a Nílus vize áldást és jó termést ajándékoz az embereknek, addig ez az áradás magának az „áradatnak" jelenti a vesztét. Megint halljuk a rövid vezényszavakat (9. v.), az egyiptomi hadsereg különböző egységeinek a neveit, amelyek között külön is megnevezi a legkiválóbbakat: az egyiptomi hadsereg idegen származású, de vitéz egységeit. A fáraó parancsszavai azonban nemcsak az uralkodó elszántságáról és vitézségéről tanúskodnak, hanem elvakultságáról is. Mert Jeremiás szerint a fáraó nem számol az egyetlen nagy Hatalommal, a világ tényleges Urával. A Seregek Urával kerül szembe a próféta hite és meggyőződése szerint a fáraó és Ö fogja legyőzni a „bosszú napján" ott fent Északon, az Eufrátes folyónál. Folyik a vér, mint amikor áldozatot mutatnak be az Istennek (vö. 25:34, És 34:6, Ez 39:17kk, Zof 1:7). 24