Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

Véget vetek minden népnek, akik közé szétszórtalak. Csak neked nem vetek véget, hanem megfenyítlek igazságosan, bár nem tartalak ártatlannak. 1 Vö. 51:llk. — 2 Vö. 6:25, 49:29. — 3 Kollektív egyesszám. — 4 Az etiópiak (kúsiak) jó katonák voltak (vö. És 18:2), akik Nékó fáraó apja előtt még Egyiptom urai voltak. Gen 10:6 Hám fiai (Kús, Micrajim, Pút és Kanaán) között sorolja föl. A görögök szerint a líbiaiak voltak. — 5 Nem tudjuk pontosan, hogy kik voltak. Ez 30:5 Kús és Pút mellett említi (vö. És 66:19) és Gen 10:13-ban Egyiptom fiai. — 6 Vö. Deut 32:42, Ez 39:17—20. — 7 Vö. 6:14, 14:17, És 47:1. — 8 Ezt a két sort így kellene fordítanom: Kár a sok orvosságért, úgy sem gyógyulsz meg. Vö. Ez 30:21.. A héber szó azt az új húsréteget jelenti, ami a varasodáskor a csont fölött képződik, vö. Jer 30:13. — A Qeré egyébként ezt a fordítást javasolja, vö. BH. Egyiptomban igen magas szintű volt az orvostudomány. Hérodotosz arról beszél, hogy Egyiptom „tele van orvosokkal". — 9 Jelentése bizonytalan. A fordítási lehetőségek: „A te erősöd", azaz hatalmas istened; a „bikád", „Ápiszod" —, ahogyan a G a Memphisben tisztelt Ápiszbikára értelmezi. Ez a legvalószínűbb értelmezése. — 10 Nebúkadreccar Isten eszköze a próféta szemében s ezért közel fekvő ezeknek az egyébként rendkívül romlott szövegű soroknak az értelme, hogy a harc az „erős Isten" és Egyiptom „Erőssége" között dől el. Vö. 25:32kk, 27:6. — 11 A tehén tehát Isis szent állata és a termékenység szimbóluma volt. — 12 A héber szó csak itt fordul elő az Ötestámentomban. Köhler (Lexicon) moszkító-nak mondja. — 13 Vö. 44:30, 43:10kk. — 14 Téba városa. Amón Nó (Nó Amón néven: Náh 3:8) Téba város istensége, majd sokáig az istenek királya volt, akit a görögök Zeusz-szal együtt említenek. — 15 Vö. 43:12, És 19:1—4. — 16 Vö. 44:30. Ez 32:11. Az idegen népek ellen mondott próféciák összefoglaló címet kaptak (1. v. Vö. a hozzá hasonló feliratokat: 14:1 és 49:34-ben), ami ennek az egész gyűjteménynek (46·—51) az irodalmi különállását jelzi. Viszont a gyűjteménnyel kapcsolatban a szerzőséget és időpontját illetően a legkülönbözőbb vélemények vannak, amelyeknek a részletes ismertetése messze vezetne. A szerzőség kérdésében Schwally, Stade, Smend és Duhm képviselik a szélsőséget. Elvileg tagadják az idegen népek ellen mondott próféciák jeremiási szerzőségét. Szerintük Jeremiás csak Júdára volt tekintettel ítéletet és megtérést hirdető életművében. Arról a tényről persze hallgatnak, hogy Jeremiás 22