Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Jeremiás az ostrom alatt 37:1—38:28

Cedékiás király arra, hogy valamilyen kedvező, elsősorban ránézve kevésbé súlyos isteni igét kapjon. Báruk nagyszerűen jellemzi a királyt, aki ide-oda hajladozik az emberektől és Istentől való félelme miatt, de aki ebben az utolsó pillanatban is csődöt mond, mert képtelen a hitbeli döntésre. Ezért saját magát is, meg népét is a pusztulásba dönti. Cedékiás már a királyi palotában sem érzi biztonságban magát. Ezért amikor a prófétát magához rendeli, a templom harmadik bejáratán engedi be, ahol alkalmas hely lehetett az ilyen bizalmas beszélgetések lefolytatására. Kérdése az, hogy mit határozott Isten róla magáról, a városról és a népről? Arra kéri a prófétát, hogy a teljes igazságot mondja meg neki és ne titkoljon el semmit előtte. Jeremiás nem akarja először megtenni, mert hiszen elég szomorú tapasztalatai voltak már arról, hogy menynyire bízhatik a király jóindulatában és mennyire nem (15. v.). Csak amikor megesküszik a király, hogy nem öli meg és halálos ellenségeinek sem szolgáltatja ki, akkor mondja meg neki Jeremiás Isten üzenetét (16k. v.). Ez a prófécia eltér azoktól a kijelentésektől, amiket eddig kapott Cedékiás a prófétától (vö. 34:2kk, 37:8.17, 38:3). Most azt ígéri az Űr, hogy ha Cedékiás megadja magát az ellenségnek, akkor ő is életben marad, meg a város is megmenekül. Tehát újból döntés elé állítja a királyt: Vagy folytatja az ellenállást, és akkor elvész minden, amit pedig szeretne megvédeni és megmenteni, vagy önként megadja magát a káldoknak és akkor megmenti, ami még menthető. Ebben a kritikus pillanatban egészen világossá vált, ami hiszen mindig érvényes volt, hogy az engedetlenség döntés a pusztulás mellett. Mi azt várnók, hogy a király a kisebbik rosszat választja. Ö azonban kicsinyeskedik. Fél a júdabeliektől, akik átpártoltak az ellenséghez és bosszút állhatnának rajta. Jeremiás biztosítja arról, hogy ez sem következik be és felszólítja, hogy engedelmeskedjék Istennek és ne hallgasson tanácsadói és saját szíve szavára (20. v.). Egy látomás alapján feltárja a király előtt, hogy milyen megalázó pillanatok várnak rá, ha nem engedelmeskedik Isten utasításának. A királyi palota összes nőszemélye a győztes tulajdonába megy át és amikor ezek a nők átmennek az ellenség táborába, az idézett panaszdalt fogják énekelni Cedékiásról (22. v.). 204-