Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Jeremiás az ostrom alatt 37:1—38:28

Stílusában és ritmusában a panaszdal tk. gúnydal. Azt a keserű tapasztalatot énekli meg, hogy a királyt legjobb barátai szedték rá és hagyták cserben. A barátok, akikre a próféta gondol, természetesen a mostani tanácsadók: a minisztertanács tagjai és azok a hamis próféták, akikre hallgatott Cedékiás is, akár jó szívvel, akár kényszerből. Most a pusztulás előtti pillanatokban maga a király süllyed legmélyebbre, de egyetlen barátja sem siet segítségére és nem húzza ki a sárból. Hogyan lehetne ennél világosabban és hívebben jellemezni Cedékiás királyt: helyzetét, bátortalanságát, hitetlenségét és reménytelenségét — de a dacosságát is?! Cedékiásnak ezek után egyetlen gondja az, hogy a beszélgetés titokban maradjon mindenki előtt. Ezért arra kéri Jeremiást, hogy ne mondja meg senkinek a beszélgetés igazi tartalmát, ha a miniszterek megkérdezik majd, hogy miről beszélt, vele a király (24—27). És közben egészen világos, hogy most sem Jeremiás miatt aggódik a király, hanem saját maga miatt, még akkor is, ha ezt egészen másként mondja el (24. v.). Ha mégis kitudódik a találkozás és megkérdezik Jeremiást, hogy miről beszéltek, akkor olyan felvilágosítást kell adnia, amely nem veszélyes a királyra és Jeremiás életét sem veszélyezteti (26. v.). Az uralkodó körök valóban megtudták, hogy a király beszélgetést folytatott a prófétával és mindenképpen meg akarták tudni, hogy mi volt annak a tartalma, lényege. Jeremiás — egészen furcsa módon — teljesíti Cedékiás kérését és olyan választ ad, amilyenre a király kérte. De ha magunk elé képzeljük Jeremiás helyzetét, akkor azt kell mondanunk, hogy Jeremiás még így is messze fölötte áll erkölcsileg azoknak, akik érdeklődtek nála. Egyrészt a kérdezőket válaszával visszatartotta attól, hogy gyilkossággal terheljék meg lelkiismeretüket. Másrészt Jeremiás nem morálisan, hanem vallásosan gondolkodik és cselekszik: Cedékiáson annak kell bekövetkeznie, amit Isten neki kijelentett és amit ő megmondott a királynak! Jeremiás ott maradt a börtön udvarán és egészen addig fogoly volt, amíg a babilóniai seregek el nem foglalták Jeruzsálemet (28. v.). Báruk egy szót sem szól arról, hogy maga Jeremiás és ő maga milyen szenvedéseken és nyomorúságon mentek át az ostrom utolsó napjaiban. De abban is hűséges tanítványa volt Báruk a prófétának, hogy nem történeti tragédiának minősíti 205-