Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Jeremiás az ostrom alatt 37:1—38:28

Ebben a szakaszban azt halljuk (1. v.), hogy a börtön udvarán megvolt a lehetősége, hogy „az egész néphez" szóljon. Az őt hallgató katonák és polgárok minden bizonnyal arról is megkérdezték Jeremiást, hogy mi a véleménye a helyzetről, az ellenállás értelméről stb. ö pedig következetesen képviselte azt az álláspontot, amit a királynak és a népnek még fogsága előtt olyan világosan megmondott. Így azután az értelmesebb katonák és polgárok szemében igen megnőtt a tekintélye és befolyása. De éppen ez a körülmény arra indította ellenségeit, hogy újabb akciót indítsanak ellene. A háborúspárt hívei joggal hangoztatták, hogy Jeremiás beszédei megbénítják a katonák harcikedvét és megtörik a nép ellenálló erejét (4. v.). Báruk megnevezi a háborús párt négy legbefolyásosabb képviselőjének a nevét is, akik panaszt tesznek a királynál Jeremiás beszédei miatt. A két utolsó nevet jó ismerjük már 37:3-ból, illetve 21:1-ből is. Ellenségei és közte tehát a végsőkig kiéleződik a helyzet. A nyilvánosság kizárásával aljas módon igyekeznek eltenni Jeremiást láb alól. Sefatja, Gedaljáhú, Júkal és Pashúr megjelennek a királynál és határozottan kijelentik, hogy ezt az embert meg kell ölni. A politikai megfontolás mellettük szól és maradéktalanul az a meggyőződésük, hogy ők látják helyesen a fejleményeket, nem Jeremiás. Fellépésükkel megfélemlítik a királyt és cserben hagyja a prófétát, akivel pedig nem sokkal előbb titokban még megbeszélést folytatott és azt is tudja, hogy az igazság Jeremiás oldalán van. „A kezetekben van, hiszen a király semmit sem tehet ellenetek!" — válaszol Cedékiás és ezzel azt mondja, hogy kényszerhelyzetben van, bár érveiket nem teszi magáévá. Mélységes rezignáltság tükröződik ezekben a szavakban. Minden elveszett már — gondolja a király. Mit számít ilyenkor az emberek élete! Tegyetek Jeremiással, amit akartok! Nekem teljesen mindegy már, hogy milyen gazságokat követtek még el ebben a városban, amely napok múlva úgy is az ellenség kezébe kerül! Cedékiás királynak ez a rezignált kijelentése egyelőre megpecsételi a próféta sorsát. Anélkül, hogy törvényszéki tárgyalást tartanának, beledobják Jeremiást a legközelebbi ciszternába (6. v). Ott úgy is éhen kell halnia és ha majd kimerülve összeroskad, akkor belefullad a sárba (vö. Zs 69:3). 202-