Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Jeremiás az ostrom alatt 37:1—38:28

szóvá meri tenni a királynak a beszélgetés végén. Nem szánalmat kér azonban a királytól — bár a próféta is ember, aki most nagy emberi nyomorúságban van és az élete forog kockán. Ott tart már, hogy éhen fog elpusztulni a sötét börtönben. Ezért appellál a király lelkiismeretére, a király igazságérzetére, amikor megkérdezi, hogy mivel érdemelte meg ezt a bánásmódot (18. v.). Nem azt hirdette-e mindig a királynak és népnek, amit Isten üzent általa és ami mindig igaznak bizonyult (19. v.)? Nem így a hamis próféták, akik hazugságot prófétáltak népnek és királynak egyaránt, hogy jó és gondtalan életük legyen! A király ugyan nem volt személyesen jelen, amikor elfogták a prófétát, de azért a szemrehányás vele szemben is jogos, hiszen vétkessé tette magát a próféta sorsában, amikor nem lépett fel azonnal, de a mai napig sem az igazságtalanság ellen. Sőt nemcsak a jog és igazság, hanem a történeti realitások is a prófétát igazolják. A káldok serege újra itt van és a hamis próféták elhallgattak, mert a történelem menete erre kényszeríti őket. Cedékiás megrendülten hallgatja a prófétát. Számára nem kétséges, hogy Jeremiás ártatlan és talán még az a gondolat is megfordult ebben a pillanatban a király fejében és szívében, hogy ez a próféta az egyetlen igaz ember ma, akire egyedül volna érdemes hallgatni, hiszen az Isten „szája" ő. Az elfogatási parancsot azonban nem oldja fel. Talán nem is azért, mert ő maga sokkal inkább fogoly, mint a próféta: tanácsadóinak, minisztereinek és katonatisztjeinek egyszerű eszköze (vö. 38:5), hanem elsősorban azért, mert meggyőződése szerint Jeremiás nagyobb veszélyben volna, ha szabadlábon volna, mint itt a börtönben. Viszont megparancsolja, hogy egy bizonyos fajta „védőőrizetben" legyen Jeremiás a palota udvarán és naponként szerény kenyéradagot is kap, amíg lehet kenyeret kapni a városban. Itt a börtön udvarán még viszonylag védve van a próféta ellenségei elől. A helyzete így is kritikus és elveszett ember volna, ha csak az emberekben kellene bíznia és reménykednie. Jeremiással végezni akarnak ellenségei (38:1-—13). Minél inkább közeledik Jeruzsálem végső katasztrófája, annál kritikusabbá válik a fogoly Jeremiás helyzete. Hiszen az események egyre inkább igazolták próféciáit a pusztulásról. Ez viszont egyre növelte azok számát is, akik fölfigyeltek rá és tisztelni kezdték. 201-