Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Jeremiás az ostrom alatt 37:1—38:28

Jeremiást is. Ez a büntetés egyenlő volt a halállal a már egyébként is éhező és testileg legyengült próféta számára. Ettől fogva raboskodik a próféta egészen Jeruzsálem elestéig. De a fogságnál is fájdalmasabb volt számára, hogy hazaárulónak tartották őt, aki olyan forrón szerette népét! Cedékiás megmenti a prófétát (37:17—21). Megrendítő jelenetről tudósít Báruk ebben a szakaszban. Cedékiás király kilátástalan helyzetben van. A babilóniai hadsereg újból körülzárta (vö. Ez 30:21) a várost, ahogyan a próféta megjósolta. A nemzeti próféták hazug jövendölései nem teljesedtek be. Kihez forduljon most a király, aki ugyanakkor saját minisztereiben sem bízhatik már, sőt fél tőlük. Nincs más mentsvár, mint Isten és prófétája, Jeremiás! Tehát nem a próféta sorsa indította meg a királyt — aki esetleg mindeddig nem is tudott Jeremiás sanyarú sorsáról —, hanem saját gondjai és kétségei késztették az itt leírt lépésre. Titkon palotájába hívatja Jeremiást és négyszemközt kérdezi meg tőle, hogy „van-e igéje az Ürtól?" Maga Cedékiás is tudja, hogy milyen választ kap a prófétától, de nem akarja elhinni. Jeremiásnak azonban tényleg nincsen „más igéje" a király számára, mint amit egyébként is ismer már (vö. 37:8), hogy a babilóniai király kezébe kerül. Cedékiás típusa azoknak a vallásos embereknek, akik a saját képükre formálják istenüket. Cedékiás ingadozó jellem. Olyan Istenben hisz tehát, aki ugyanúgy ingadozik, mint ő és újra meg újra megváltoztatja döntését! Hogy ez a beszélgetés a próféta és király között „titokban" folyik le, maga is jellemző fényt vet a szerencsétlen uralkodó szánalmas helyzetére. Annyira fél a háborús párt embereitől és saját minisztereitől, hogy nem mer azok tudtával beszélni a prófétával. Legkevésbé mer valamit is tenni a Jeremiást ért jogtalanság és igazságtalanság megszüntetésére. Jeremiás válasza világos. Isten nem változtatja meg döntését. Nincs tekintettel a próféta saját helyzetére, a nyomorúság sem töri meg és nem teszi gyávává. Kimondja a meztelen igazságot, amely a király maradék reménységét is megsemmisíti. Mindezek ellenére meg kell látnunk ebben a jelenetben, hogy a királj " - - >rófétát Jeremiásban. Csak akkor 200személyes nyomorúságát